Sajnos

December utolsó napjaiban igencsak mindenki elkészíti a saját és családja évi mérlegét, hogy megtervezhesse az új évet, fogadalmakat is tesz, amelyek nagy részét általában sohasem sikerül betartani.

Mérleget készít az állam is, amely, ha nem hazudik önmagának és polgárainak, az idén igencsak negatívra sikeredik.

Hisz szegény országból még szegényebbé váltunk, ahelyett, hogy legalább néhány centiméterrel közeledjünk az Európai Unió tagállamainak színvonalához, kilométerekkel távolodtunk tőlük, Románia egyébként is gyatra hírneve még tovább romlott, a 2012-es esztendőt a gazdasági, társadalmi, erkölcsi és politikai válság jellemezte.

Igaz, nem jött el e hónap második harmadában a világvége, ahogy a hiszékenyeknek jósolták, azt viszont még nem lehet tudni, hogy 2013-ban valóban új világ fog-e kezdődni számunkra, ahogy új miniszterelnökünk ígérte parlamenti beiktatásakor.

Ennek alig vannak előjelei.

Új kormányunk olyannyira kövér, hogy mozogni is alig tud, a miniszterelnökünkkel együtt harminc tagja van, miközben például a Romániánál négyszer népesebb Németországnak csupán tizenegy tagú a kabinetje, a magyarok is megelégedtek kilenccel.

588 tagú parlamentünk is a Rekordok Könyvébe illő, s nemcsak óriási létszáma miatt, vagy azért, mivel annak ellenére született ilyen óriásnak, hogy népszavazás döntött 300-as létszámáról. Hanem többek között azért is, mert most is a Ceauşescu-korszak kiszolgálói és azok leszármazottjai uralják, és sok olyan hályogkovács-politikus is bekerült a legfelsőbb törvényhozásba, aki korrupciós vádakkal áll az igazságszolgáltatás előtt.

Az pedig már teljesen nevetséges, egyetlen civilizált országban sem fordulhatna elő, hogy egy tanulatlan és műveletlen Gigi Becali nevű egyén, legyen az akármilyen gazdag, szavazhasson arról, hogy ki legyen az igazságügyi miniszter, aki nyilván nem jöhet a juhok mellől.

Semmi bajunk Becali úrral, a tánc- vagy népdalénekes és egyéb hasonszőrű képviselő urakkal és hölgyekkel, de a gyermek sem hiszi, hogy ők lennének a legkompetensebbek arra, hogy új törvényeket hozzanak.

A nemrég általunk megválasztott új parlament bizonyos új fura urai, akik még azt sem tudják, hogy merre van a székük és a kijárat, kiváltságaikat máris hangoztatni kezdtek: azért elégedetlenek, hogy normális repülőjárattal akarják őket utaztatni (az adófizetők pénzén, természetesen), s nem különjáratokkal, nem mindig VIP-osztályon.

Ha pedig az elnyűtt ócska év így záródik és az új hatalom által bejelentett új világ így kezdődik, aligha látunk reményt arra, hogy az új kormány egy esztendő múlva az ideinél elfogadhatóbb mérleget lesz képes készíteni.