Számháborúk

Nehéz eldönteni, hogy nevetséges, szomorú, vagy egyenesen aggasztó-e mindaz, ami a jelenleg dübörgő többfrontos politikai számháborúk kapcsán történik. A népszámlálási adatok közlése és az idei érettségi eredmények nyilvánosságra hozatala után, hogy csak két példát említsünk.

Ez utóbbiról, obsitos tanárként csak félig merem kinyitni a számat, lévén, hogy a tanügyhöz, akárcsak a futballhoz és a mezőgazdasághoz, mindenki ért. Vagy legalábbis azt hiszi, hogy mindenképp többet ért, mint az arra képzett és hivatott pedagógusok.

Elvégre az iskolapadokat mindenki koptatta, kivéve, persze, azt a 295 400 analfabétát, akiket a legújabb népszámlálás felvett a jegyzékébe, annak ellenére, hogy Romániában, mint köztudott, az írástudatlanságot már a múlt század ötvenes éveiben felszámolták.

A valóság azonban az, hogy a rendszerváltás utáni két évtizedben a váltakozó kormányok ahelyett, hogy a tanügyet határozták volna meg az ország első számú prioritásaként, a fontossági ranglista legutolsó helyére szorították, s most már nemcsak az analfabéták, hanem a diplomás fél-analfabéták is újratermelődnek.

Túl sok politikusunk szerzett gyanús módon diplomát diplomagyárainkban, ám ezekben az érettségi eredmények közzététele utáni napokban tudálékosan nyilatkoznak bukási százalékokról, tanári megvesztegetésekről, diákok, szülők, pedagógusok rendőrségi és ügyészségi kihallgatásairól, meg arról, hogy az iskolai klozetekben ma már nem cigarettázó fiúkat keresnek, hanem beépített ügynökök fényképezik és hallgatják le a pisilő gyerekeket.

Szó se arról, hogy az elmúlt évek és az idei év tanuláságai után valaki is ki merné mondani: gyökeres változásra, merész, valós reformra lenne itt szükség, az egész tanügyet megmentő műtétre, nemcsak fájdalomcsillapítókra.

Megelégedhetünk, persze, a talkshow szintű, szórakoztatásra szakosodott politikával is.

Amibe nemcsak az a nevetséges, az országra nézve szomorú, vagy aggasztó történet tartozik, ami miniszterelnökünk kétesen szerzett doktori diplomájához ragad.

Hanem az is, többek között, hogy Vanghelie úr, Bukarest ötödik kerületének polgármestere, csak 33 éves korában tudott leérettségizni, mégpedig csupán megválasztása után, s az is, hogy egy bákói nagyközség polgármestere mindössze 2,85-ös osztályzatot ért el az idei érettségin.

Mit akarunk, ha az istenadta nép így is megválasztotta őket, akárcsak annak az öt nagyvárosnak a polgármesterét, akik ellen korrupciós vádakkal bírósági eljárás folyik?

Ami azt is jelzi, hogy nemcsak a tanügy krétáján van bibi.

Valamit nagyon elhibáztunk.

Még a népszámlálás furcsa, ellentmondó adatait is, de halottról vagy jót, vagy semmit.