Székelyföldön

Ki gondolta, ki hitte volna, hogy az államelnök lemondatása körül forgó már-már életre-halálra folyó harc közepette a miniszterelnök nagy hirtelen a Székelyföldre látogat? 

Lehet, hogy tulajdonképpen Nagyszebenbe készült, az ottani rali győztesének átadni a díját – köztudott, hogy a sportág nagy rajongója, valamikor maga is versenyzője volt –, s ha már Erdély szívében járt, átruccant a székelyekhez is, hogy hivatalos kinézete legyen a dolognak? Valószínűleg az is megfordult a fejében, hogy személyes jelenléte esetleg valamit nyom a latban a vasárnap esedékes népszavazáson, s azért nem mindegy, hogy három megye lakossága pró vagy kontra teszi le voksát a miniszterelnök vagy az államelnök álláspontjára.

Ment tehát HAR-KOV fővárosába, Csíkszeredába, ahol Hargita, Kovászna és Maros megyék mintegy háromszáz polgármesterével, prefektusaival és megyei tanácsi alelnökeivel találkozott. Mert hát, mint mondta, kötelessége a magyarokkal, sőt parlamenti képviseletükkel is törődni.

Ment is hát, meg nem is, mint a magyar népmesében, a villámlátogatásra, amelynek egyik legfőbb mondanivalója az volt, hogy kormánya a jövő esztendőben végrehajtja az ország regionalizálási tervét. De nem úgy ám, mint a felfüggesztett államelnök akarta – meghagyná a jelenlegi megyéket, erre épülnének rá a szupermegyék, külön elnökkel, tanáccsal –, de nem is úgy, ahogy a magyarok szeretnék, hogy a három székelyföldi megye egy régióba tartozzék. Hát ez, ugye, roppant fontos üzenet egy héttel a népszavazás előtt, biztosan nem várhatott volna még néhány hetet. A Marosvásárhelyi Orvosi Egyetem ügye csak úgy került szóba, hogy a sepsiszentgyörgyi polgármester rákérdezett. Alapos és kimerítő választ kapott: az egyetem szenátusa tévedett, amikor magyar professzorokat nem vett be a szenátusba, de a magyarok is igen, amikor önálló „vonalat” követeltek, s a szélsőséges álláspontra ugyanolyannal válaszoltak.

Ott kezdődött tehát a verekedés, ahogy a székely mondaná, hogy visszaütöttek. A bölcsességnek kellene helyben megoldania a konfliktust.

A bölcsesség állapota pedig – ezt már mi mondjuk – akkor következnék be, ha a magyarok lemondanának szélsőséges követeléseikről, az önálló karról az annak idején kizárólag magyarnak alapított MOGYE keretében.

Hogy a három megye magyar polgármesterei milyen benyomásokkal távoztak, nem tudni. Talán egy hét múlva kiderül.