Szervezett receptarha

Csak úgy csattogott a tenyerem örömömben, hogy megvala a háziorvosok digitális országos konferenciája Aradon. Igazi szakmai seregszemle kerekedett belőle a betegekért nyomorgó, hidegvízért izzadó orvosok hétköznapi gondjairól. Majd miután megtudtam, mi a hivatalos verzió, elmentem a színház elé megnézni, hogy valójában miért is gyűltek össze. 

Bárki láthatta, aki vette magának a fáradtságot, és elolvasta az épületre kihúzott vásznon a konferencia támogatóinak névsorát. Mert ugyan kik nyomtak zsét a konferencia megszervezésébe? Természetesen a gyógyszergyártó multik. És miért préseltek profitjukból pénzt az aradi konferenciára? Mert olcsóbb volt egy városba két-három napra összecsődíteni a társaságot, mint fizetni az orvoslátogatókat. Ja, hogy ki az orvoslátogató? Na, nem a háziorvos egészsége felől érdeklődő jótündér, hanem egy kistafírungozott néni vagy bácsi, aki valamit valamiért alapon „meggyőzi” a háziorvost, hogy ANNAK a cégnek a termékeit írja fel a betegnek. Legközelebb, ha rendelésre tetszik bemenni, nézzék meg a kabinet falán a naptárat, a doki pixét, jegyzettömbjét, köpenyét, az ágyra tett műanyag fólia szövegét, a véletlenül kiszórt prospektusokat és sorolhatnám, oszt megtudják, ki járt ott az elmúlt fél évben. Szakmailag.

Jó, tudom, újabban az orvoslátogatók pfúj-ténykedésének kivédésére, a minisztérium rendeletére kötelezően a hatóanyagot firkálják fel a receptre, nuku gyógyírnév, de higgyék el, érintettek által máris kidolgozva az ellenszer, de erről majd máskor. Kicsit bonyolultabb, kicsit szervezettebb az ügy, de a héten belefutottam a patikában, amikor ki kellett váltani valamit az egyik, megfázott gyereknek. Hú, de jót szórakoztam a végén a trükkön, pedig halom pénzbe került.

Na, de visszatérve az aradi konferenciára, szóval, tucatnyi gyógyszergyártó multi finanszírozta az eseményt, hogy „szakmai előadásokon” bemutassák a készítményeiket. Magyarán, marketing pénzt fektettek a puccos konferenciába, amelynek alaphangja köszönő viszonyban sem volt a háziorvosok szakmai problémáival. Mert amúgy semmi bajom a háziorvosokkal, a gyógyszermultikkal, csak épp kiver a hideg, amikor díszszalaggal átkötött bizniszbe botlok. Persze, a háziorvosoknak sem könnyű, mert ez nem Norvégia, a romániai rendszer pedig az orvos túlélésére van építve, ezért minden nyúzási lehetőséget megragad, hogy túléljen. Kezdve a naponta megvizsgált betegek számától, a vállalati orvosi bevállalásokig. De még nem zárnak be tucatjával. A gyógyszermultik is joggal panaszkodnak, hogy a minisztérium sok havi késéssel fizet, de biztos megéri, mert egy sem számolta föl hálózatát.

Így aztán minden kirakat a román egészségügyben. Szerintem ezrével hullnak el még Albániában is megmenthető betegek, a szisztém főszereplő dirigensei, az orvosoktól a gyógyszergyártókig pedig azt mondják, csak rosszabb ne legyen.

Dehogynem lesz rosszabb. Természetesen kizárólag a biztosítást fizetőknek.