Szike a fasírtban

Nőőőőővérke! Nővérke megérkezik az ágy széléhez. Húzza ki a csövet belőlem, segítsen átülni a tolókocsiba, és iziben cancukáztasson le a földszintre a kajáldába, saormát burkolnék sültkrumplival. Itt egy tízes, oszt gyerünk!

Nővérke kihúzza a pótétkeztetési csövet, hozza a kerekes széket, átsegíti Tibi bácsit, zsebre vágja a taxipénzt és letolja a pácienst a földszinti gyorsétkezdébe, magyarul fast-foodba.

Ó nem, a fenti jelenet távolról sem pihentagyú szörnyszöveg, hanem a nagyon közeli valóság idő előtti ábrázolása. Mert a megyei kórház most azt kéri az új górétól, a megyei tanácstól, hogy az egykori konyhát bérbe adhassák gyorsétkezdének. Indok: legyen, hol falatozzanak a gyakorlati munkára érkező orvostanhallgatók, egészségügyi középiskolások és nem utolsósorban a betegek látogatói. Naná, mert beírják a kérelembe, hogy a működtető magáncég majd elsősorban a több száz betegre számít, akinek korog a gyomra a kórházi röhejzabától. Tudom, lesz közbeszerzési pályázat, de érzem, hogy a kockák elvetődtek, és a kórház menedzsmentje már most tudja, melyik cég gyártja a hamburgereket. De nem is ez az érdekes, hanem maga a tény, hogy egy megyei kórházat mányélé-pagodává züllesztenek, és kemény érvként jelölik meg a befolyó bérleti díjat, amelynek fele a kórházat, fele a tulajdonos megyei tanácsot illeti. Ha ráérnek, tessék belegondolni, mekkora sétafika lesz az intézményben, micsoda lehetőség kínálkozik a felírt diéta átbaktolására. Mi az ebéd? Virslikocka rizzsel? Vigyék a francba, gyerünk srácok a kajáldába, kényeztessük a gyomornedveket sült oldalassal. Csak zárójelben, az aradi kórházakba szállított ennivalóban a „diétás” lehet paszulyfőzelék szalonnadarabbal, puliszka iszonytatóan sós túróval, de amúgy gáztermelő paszulyt rendszeresen kapnak a terhes nők is, ennyit erről.

Semmi kétségem, hogy a megyei önkormányzat áldását adja a régi konyha helyiségeinek bérbe adására, „mert ezek kihasználatlanok”. Hogy talán az egészségügyhöz közelebb álló tevékenységre is lehetne hasznosítani, arról nincs szó. Nem is akarják. Az indokok pedig közröhejesek. Tőlünk nyugatabbra a gyakorló orvostanhallgatók a kórház étkezdéjében együtt esznek orvosokkal, nővérekkel, sőt, kapaszkodjunk meg, még a sebészet főhentesének sem jár egy dekával nagyobb rántott hús, de ez már a működő demokrácia alappillére. Azt sem értem, hogy a betegeket látogatóknak mi a fenének kell enni a kórházban? Könyörgöm, hány órát ülnek bent, hogy megéheznek? Ha meg éhesek, akkor egyenek a kórházzal szembeni gyorsétkezdékben. Megint zárójel: Európában abszolút román specialitás, hogy a beteglátogató család kipakolja a csirkecombot meg a fasírtot a műtött rokon varrataira, és jóízűen zabál, láthatólag remekül érzik magukat a szerencsétlen hasán, lábán.

Szóval, lesz fast-food a megyei kórházban, aki a környéken nem talál fogára valót, nyugodtan térjen be egy hambira, támogatva az intézmény sokszínűsítését. Szerintem pénzért pihenőszobákat kellene kiadni a látogatóknak, hogy teletömött pocival békésen szunyókálhassanak, böfizhessenek, amíg mén a vonat vagy busz. Aztán következhet a moziszoba, pingpong-asztalok és nem utolsósorban a nyerőautomaták.

Legalább a kórház nyerjen valamit, ha a beteg rendre vesztésre áll.