Szurkolok neki

Méltatlannak vélem leírni ebben a néhány soros jegyzetben egy nem régen feltűnt nagy Embernek a nevét. Tisztelettel gondolok rá, türelmetlenül tekintek remélt és várható döntései, lépései elé.

Csalódnék, ha ezek elmaradnának, bosszantana, ha legyőzhetetlen akadályokba ütközne. Tiszta szívemből „szurkolok” neki.

Ki, ha nem Ő? Mikor, ha nem most?

Tudom, az ottani malmok elég lassan őrölnek.

Sietnie kell, késésben van!

Volt néhány tanárom, akikért rajongtam. Hírességek, nagy férfiak nem igen tudtak magukhoz láncolni, inkább a barátaimhoz ragaszkodtam. Most élénken figyelem ezt az Embert: vajon mire készül?

Közben egy himnusz kezdő sorait mormolom: