Tanulságok

Lassan végéhez közeledik az idei falunapok sorozata, amelyeken, bátorításként, talán a kelleténél magasabbra értékeltük a szervezést, műkedvelőkről lévén szó, hasonlóképpen méltattuk a fellépő nép- vagy moderntáncosok teljesítményét, talán túlértékeltük a meghívott sztárvendégek falusi produkcióit. Ha megkínáltak, megkóstoltuk, de mindenképp megdicsértük a gulyás vagy pörkölt becenévre hallgató, hússal dúsított paprikás krumplikat. Népszerűsítettük a szponzorokat, mindazokat, akik valamit tettek a közösségépítésért, miközben az előadások szervezésében egyre nagyobb hangsúlyhoz jutott a technika. Amelyiknek ugye, az „ördöge” soha nem alszik, ezért gyakran megtréfálta a szervezőket és a fellépőket egyaránt. Mert alig akadt falunap, ahol az ünnepi program keverőpultján ne csúsztattak volna egy-egy zeneszámot. Amit a közönség talán sokszor észre sem vett, a fellépők, a közreműködők azonban hihetetlen zavarba kerültek, hirtelenjében nem tudtak mihez kapni. Mert egy adott zenére begyakorolt modern- vagy néptáncot csakis arra a megszokott számra lehet együtt eltáncolni. Majláthfalván egy-két kisebb baki mellett csak a hangosító berendezés rakoncátlankodott, amiért Koczka György műsorvezető pörölt is eleget a keverőpultnál ténykedő éltes öregúrral. Nagyiratoson viszont a jó kezdetet követően egyre többször keverték össze a különböző táncok zeneszámait, amiért a kisiratosi Gyöngyvirág nem tudta előadni utolsó táncát. Háromszori sikertelen próbálkozás után letörten vonultak le a színpadról, de a szentpáliak cigánytáncának a zenéje sem akart előkerülni. A keverőpultnál ügyeskedő fiúcskák a CD-felvételek gyenge minőségére hárították a hibát, miközben pillanatok alatt kedvét szegték, az önérzetébe gázoltak egy-egy társaságnak. Amelynek tagjai hetek, talán hónapok kemény munkájával készültek az előadásra, ahonnan önhibájukon kívül lesújtva, megszégyenülve kell távozniuk, mert nem tudták előadni, amit elvártak tőlük. Mészár Klementina a kisiratosiak utolsó táncának sikertelen kísérletei után elkeseredésében kettétörte a zeneszámaikat rögzítő CD lemezt. Helytelenül tette, inkább le kellett volna ellenőrizni, hogy valóban hibás volt-e, s ha mégis kiderül az ellenkezője, kérdőre kellett volna vonni a kudarc felelőseit. Nem a fiúcskákra gondolok, hiszen ők ennyire voltak képesek, hanem azokra, akik a megrendelt és megfizetett szolgáltatást így hajtották végre. E keserű tapasztalatokból végre le kellene vonni a tanulságokat, és komolyan venni a zenei aláfestést, a hangosítást biztosító technikai szolgáltatást. Amit csakis profikra lenne szabad bízni, akik anyagilag, erkölcsileg felelnének a fellépés előtt egy-két nappal kézhez kapott, a fellépő együttesre vonatkozó adatokkal ellátott, általuk leellenőrzött CD zeneanyagának minőségi megszólaltatásáért. Természetesen, mindez a magánszorgalomból, áldozatos munkával, bármilyen ellenszolgáltatás nélkül közreműködő mindenkori szervezők feladata lenne, akiket csak dicsérni illik. Ami nem jelenti azt, hogy nem kellene levonniuk a keserű tapasztalatok tanulságait.