Tél

„Micsoda borzalmas tél”, hangzik el gyakran a napokban.

Kétségkívül kemény tél van Romániában – száznál több helység teljesen elszigetelve, több tízezer ember szó szerint a hó alatt –, szenvedünk még régiónkban is, ahol sokkal jobb a helyzet, mint az ország keleti, déli részein. De kemény a tél Európában is, ahol eddig több mint félezer áldozatot szedett, leginkább Keleten –, de nem kivétel a sokkal fejlettebbnek ismert Olasz- vagy Franciaország, Ausztria sem.

A tél erejét valamikor legyőzhetetlennek tartott hadseregek is megtapasztalták, gondoljunk Napóleon éppen kétszáz esztendeje az oroszországi rettenetes hidegben elpusztult ármádiájára. Most a téllel békeidőben kell felvenni a harcot, ami könnyebb, mint háborúban, de most sem egyszerű. Még akkor sem, ha felkészültek rá, s főleg ha nem.

Az egyik baj: elszoktunk attól, hogy télen húsz fokos hideg és két-három ujjnyinál nagyobb hó is lehet, hisz ilyesmi csak sokévente egyszer fordul elő. Az elvárás pedig az, hogy a hatóságok szélsőséges körülmények között is azonnal, lehetőleg órák alatt megtisztítsák az utakat akár folyamatos havazáskor is, elhárítsanak minden akadályt. Ám ekkora „hadsereget”, ami erre képes lenne speciális gépparkkal és emberekkel, pénzügyi okokból is nagyon nehéz fenntartani. Ilyen helyzetekben azonnali megoldás nincs, ám „jobb helyeken” sokkal hatékonyabban szerveződnek. Ausztriában, például, a Bécsi erdő szállodatulajdonosa (vagy alkalmazottja), ha havazni kezd, felkérés nélkül felül hóekével ellátott erős traktorára, és végigmegy vele a város széléig terjedő pár kilométeres úton, nem vár a hatóságokra. Nálunk a magánember ugyan nem, de az önkormányzat talán megengedhetné magának egy-két hóeke beszerzését, és helységében, ha havazik, besegíthetne. De ki gondol ilyesmire? Mindenki másra vár, s a nem-cselekvés nagyon nagy gondokat okoz. A nagyvárosokban sok utca sok háza előtt mai napig sem, vagy csak tessék-lássék takarították el a havat, 8-10 nappal a havazás után megfagyott buckákon botorkálhat a járókelő. Hiányzik a polgári öntudat és felelősség, ami ilyenkor, nehéz helyzetekben, még jobban lemérhető.