Titkolózások

Hülyének néznek minket, egyszerű állampolgárokat.

Ott fenn, a döntés palotáiban annyira gőgösek már az urak, akiket voksunk segedelmével mi küldtünk a hatalom csúcsaira, hogy már a látszattal sem törődnek, kendőzetlenül szemberöhögnek.

Ugyanúgy, ahogy azt a bukaresti tévériportert kacagta ki hangosan a napokban a holland külügyminiszter, akitől a gyakorlatlan bukaresti TV-újdondász azt kérdezte, hogy idén ősszel csatlakozhat-e Románia az áhított schengeni övezethez.

De mást jelent egy naiv riportert semmibe venni, vagy ostobának tartani, és megint más egy egész országot, minden állampolgárt.

Márpedig ez történik.

Az elmúlt két hétben is rengeteg példát szolgáltattak ehhez.

A legszembetűnőbb közülük bizonyára az volt, ahogy a fél hónappal ezelőtti repülő-szerencsétlenség okait, történetét, kivizsgálásait és következményeit kísérelték meg becsomagolni és ránk kényszeríteni.

Vasárnapig még reménykedhettünk abban, hogy a miniszterelnök kérésére államfőnk által összehívott Legfelsőbb Védelmi Tanács ülése után legalább kiszivárogtatnak valami kézzelfoghatóan hihetőt a Cotroceni-palotából.

Erre is hiába vártunk, azt kötötte csak az orrunkra délceg hajóskapitányunk, hogyha ő irányította volna az eseményeket, maximum harmincöt perc alatt azonosították volna a szerencsétlenül járt gépet, s talán még két emberéletet is megmenthettek volna.

Értjük, persze, vannak nemzetbiztonsági okok és titkok is ebben a tragikus történetben, nem azokra lettünk volna kíváncsiak.

De ne mondja azt senki, hogy a XXI. században hét óra kell ahhoz, hogy azonosítsák egy baleset helyszínét, mert ez azt jelentené, hogy nem tíz-, vagy húsz-, hanem ötszáz-, vagy ezeréves késésben vagyunk, ami nem lehet igaz.

Szakemberek szerint a modern technikával ehhez négy másodperc is elegendő, s Románia rendelkezik ilyen technikával, legalábbis drága pénzen vásárolt ilyet.

Nagyobb itt a tét, tudjuk.

De hogy mekkora, talán még a legfőbb muftik szekértáborai sem értik, ha ezt a repülő-katasztrófát is a politikai egymással való leszámolásra próbálják felhasználni.

Azt már fölösleges is kérdeznünk, hogy mit szól a NATO egy olyan országhoz, amelyben ilyesmi megtörténhet, s dicsekedhet-e még a bukaresti hatalom azzal, hogy technikailag régóta tökéletesen fel van készülve a schengeni csatlakozáshoz.