Troschneider-politika

A külpolitikailag egyre elszigeteltebb Romániában ma már az is nagy szó, hogy a hét elején államfőnk Oroszország nemzetbiztonsági tanácsának főnökét fogadhatta.

Azt a goszpogyin Patrusevet, aki korábban a KGB utódjának vezetője volt, s aki a hazai, oroszországiéval hasonló intézménnyel, a Legfelsőbb Védelmi Tanáccsal írt alá közös együttműködési memorandumot.

A dokumentumról, persze, hiányzik Băsescu aláírása, ezt elnöki nemzetbiztonsági tanácsosa helyettesíti, a protokoll szerint, természetesen, tollat csak akkor vehetett volna elő államfőnk, ha a másik oldalról Putyin neve szerepelne.

De ez is valami az elhidegült, huszonhárom éven át tudatosan, bután és károsan elhidegített, már-már fagyos román–orosz viszony eme biztatóbb epizódján, hisz a memorandumon és az orosz nemzetbiztonsági főemberen keresztül Băsescu legalább megüzenhette Moszkvának, hogy most már nem irtózik keleti szomszédjától, szeretne együttműködni vele, borítsunk fátylat a múltra, s kezdjünk új életet.

Hol van már a tavalyi hó, hol vannak már azok az idők, amikor csak Frankofónia létezett mint külpolitikai térség, vagy a későbbiek, a ködös álom, az úgynevezett Bukarest–London–Washington tengely, s amikor Brüsszel, Strasbourg és Berlin, a NATO és az Európai Unió voltak a román külpolitika szolgálatos istenei?

De főleg hol vannak már azok az idők, amikor a híres és nevezetes, egyesek által pedig éppen hírhedtnek nevezett román külpolitika sikert sikerre halmozott, s a korabeli nagyhatalmak nagykosárral hozták neki az ajándékokat?

Most maga Băsescu is beismerte, amikor megkérdezték tőle, hogy van-e kilátása egy moszkvai utazásra, hogy menne ő szívesen egy Putyinnal szervezendő csúcstalálkozóra, de hát meghívást nem kap Moszkvából, legfeljebb a külügyminisztert küldheti a jövő héten a nagy keleti szomszédhoz.

Annyival is kénytelen megelégedni már, hogy a titkosszolgálatokkal, a KGB utódjaival és a CIA küldöttjével próbál jobb nemzetközi kapcsolatok kiépítésének szándékáról üzengetni.

Hisz lehet látványos is ugyan olykor-olykor a belpolitikában és a külpolitikában is a kötéltánc-politika, a troschneiderek azonban show-manek, sohasem válnak igazi államférfiakká.