Vajudtak a hegyek, és egeret szültek. Az Európai Unió és az Egyesült Államok Oroszország ellen a Krím bekebelezése miatt csütörtökön és pénteken hozott intézkedései kapcsán nehéz nem Horatiusra gondolni.
Az EU úgy döntött, hogy újabb 12, Putyinhoz közelálló személyre kiterjeszti a szankciókat, amelyek immáron 33 személyt, valamint egy orosz bankot érintenek. Az orosz elnök érezhetően ironikusan reagált, de nem veheti félvállról a dolgot. Noha pillanatnyilag úgy néz ki, hogy nyerésre áll – az orosz parlament mindkét háza jóváhagyta csütörtökön és pénteken a Krím Oroszország részévé válását, az EU és az USA „válaszlépései” egyelőre inkább szimbolikusak –, az orosz elnök azzal tisztában lehet, hogy a játszma távolról sem lefutott, s talán azzal is, hogy hosszú távon aligha megnyerhető. Bár a precedensek az oroszok számára mutatkoznak kedvezőbbnek: eddig – az elmúlt huszonöt esztendőt tekintve – akárhányszor a szemöldök-összevonás esete forgott fenn, előbb-utóbb elsimultak a ráncok, és nem került sor erősebb konfliktusra.
De hogy így lesz-e ezután is, arra nincs garancia. A helyzet rendkívül bonyolult, egy nyílt, pláne fegyveres összetűzés kilátástalanságával mindenki tisztában van, maradnak hát a látszatintézkedések. Világos, hogy egy-kettőre egyik fél sem fog meghátrálni, mert nem teheti komoly presztízsveszteség nélkül. Csak jelzések vannak: a beutazások megtagadása, bankszámlák zárolása, a katonai együttműködés felfüggesztése (Franciaország és Németország részéről), Oroszország „kizárása” a G-8-ból stb. A lényeg azonban világos: az EU-nak és az Egyesült Államoknak pillanatnyilag nincs igazán hatásos válasza az általa agressziónak mondott krími fejleményekre, ugyanakkor Oroszország is csak úgymond „kötelező”, orosz szóhasználat szerint tükörválaszokat (reciprocity, viszonosság) fogalmaz meg az őt ért szankciókra. Még arra is, hogy Ukrajna és Moldova Köztársaság nyilvánvalóan közeledett az Unióhoz. Oroszországot és az Uniót ugyanis ezer gazdasági szál fűzi össze. Előbbi, londoni elemzők szerint, évi mintegy 80 milliárd köbméter földgázt szállít Európának, a világ kőolaj-kereskedelmének kb. 13 százalékát adja – ezek felfüggesztése óriási gondokat okozna. Csakhogy: az ebből származó jövedelem, az ország bevétele mintegy felének kiesése pótolhatatlan lenne, nem beszélve az esetleges egyéb (nem kizárható) gazdasági szankciók hatásáról. No és a bankok… Róka fogta csuka, csuka fogta róka. Nagyon valószínű azonban, hogy a mai helyzet csak átmeneti lesz.
Hozzászólások