Újesztendő

Hát ezen is túl lennénk, mármint a szilveszteren, megjött az új esztendő.

Ha babonások volnánk, azt mondanánk: a múlt esztendő azért volt rossz, mert a 13-as szám nem igazán szerencsés. Ha ebből indulnánk ki, akkor az ideinek jobbnak kellene lennie.

Ami eddig tény: 2014-et a szokásos felhajtással búcsúztatták világszerte – házi és vendéglői bulikon, utcabálokon, és még többen otthon, meghitt vagy kényszerű magányban. Amit egyelőre megjegyez a világ – amíg nem jön újabb rekord és szenzáció –, az a dubaji világrekord: a földkerekség legmagasabb toronyépületéről szilveszterkor négyszázezernél több tűzijáték-elemet bocsátottak fel, amivel belőtték magukat a Rekordok könyvébe. Lám, mire képes a pénz. Ennél nagyobb rekordot is könnyen felállíthatna azonban az a város, az az állam, amely hajlandó és képes lenne a dubajinál nagyobb összeget áldozni egy még nagyobb felhajtásra. A magam részéről azonban érdekesebbnek tartom a londoni teljesítményt, amely igazi világpremier: a tűzijátékkal egy időben ugyanis barackízű műhó, banánízesítésű ehető konfetti, narancsillatú óriásbuborékok hullottak az égből. Persze csak az kóstolhatta meg az ehetőket, aki közel állt a tűzhöz. Minthogy ez mindenben így van, ezen nem kell csodálkoznunk.

Bukarestben akkora „központi” tűzijáték volt, mint még soha, mondták lelkendezve a tévériporterek. Arról éjfélkor nyilván nem esett szó, hogy a hazai politikában 2013-nak nagyobb volt a füstje, mint a lángja, s arról sem, hogy mi vár az országra és polgáraira 2014-ben. Aki nem élte végig 2013-at, el se hinné, ha azt hallaná, hogy az egy viszonylag csendes időszak volt, nem lévén választási esztendő. De ha ilyen egy „csendes” év, amikor a főbb állami méltóságok, például, naponta, kétnaponta minimum hazugnak titulálták egymást, amikor a kormánykoalíció mély válságba került és kérdés, hogy képes lesz-e kilábalni belőle –, milyen lesz az idei, a két választás éve, amikor már vérre megy a játék? És vajon hányan mennek-e majd el szavazni, amikor a hazai lakosság nagyon jelentős hányadának tele a nadrágja a politikával és politikusokkal, s amikor előreláthatólag az eddiginél is több polgár veszi a vándorbotot és indul szerencsét próbálni az eddiginél még nagyobb befogadókészségre kényszerült Unióba. Járjanak szerencsével.