Üzenet

Írta:
2012. március 16. 19:47 (péntek) /

A március 15-i beszédeket és üzeneteket hallgatva, az ünneplő tömeg és sok-sok ismerős arc láttán fura gondolat fészkelődött belém: mit fog hallani, mit fog látni húsz-huszonöt év múlva a Szabadság-szobor előtt álló aradi? 

Az biztos, hogy a Megbékélés terén, a tegnapelőtt egyaránt megkoszorúzott magyar és román, a két nép 1848-as hagyományai előtt tisztelgő emlékmű között tegnapelőtt jelenlévők egy része már nem lehet ott – és hiányozni fognak sokan Temes, Hunyad, Krassó-Szörény, Fehér megyékben is a márciusi megemlékezésekről. Kik (és hányan) állnak majd akkor az aradi Szabadság-szobor, a piski és szabadfalui emlékmű, a temesvári emléktábla körül? És mit tartanak majd fontosnak az akkori szónokok felemlíteni 1848–49-es forradalomról és az akkori évek (2032–2037-es) tanulságairól és üzeneteiről?

Az elmúlt 20-25 év történéseit (nagyvonalakban) ismerjük, a következő negyedszázadét elképzelhetjük.

2012 aktuális üzenete március idusán az, hogy „jólétünkért, biztonságunkért, és mindenek előtt szabadságunkért, törvény előtti egyenlőségünkért” küzdünk, küzdenünk kell, „hogy megőrizzük mindazt, amit hosszú évtizedek munkája révén sikerült elérnünk” (az RMDSZ szövetségi elnöke), hogy „Nem lehet minket elhallgattatni. Nem lehet belénk fojtani a szót. Nem lehet minket albérlőnek tekinteni (…), saját szülőföldünkön, Erdélyben. Nem vagyunk albérlők, hanem teljes jogú társtulajdonosai vagyunk ma is ennek a földnek, együtt a románokkal, együtt mindazokkal, akik itt élnek. Kiharcoltuk, hogy a törvény a mi oldalunkon álljon, bármilyen nehezen is ment. (…) Számunkra március 15-e nemcsak az 1848-as forradalom, hanem az 1989. utáni közös és folyamatos szabadságharcunk ünnepe is.” (Románia magyar nemzetiségű miniszterelnök-helyettese.) 2012 kulcsszava tehát a küzdelem. 1848–49-ben elődeinknek fegyvert kellett ragadniuk alapvető jogok megszerzéséért, és 164 esztendő után, az anyaország határain túl nem tartunk ott, hogy letehetnénk (az immáron jelképes) fegyvert.   

2012-bena küzdelemben emberéletek nem foroghatnak kockán: alkotmányos eszközökkel, de nem kevésbé elszántan kell küzdeni. Ma már rajtunk múlik, hogy 20 vagy 25 év múltán Aradon, Piskin, Temesváron, Resicabányán vagy Nagyenyeden elmegyünk-e, tömegestül, a március 15-i megemlékezésre.  

Hozzászólások