Üzenetnélküliség

Mi, jóhiszemű állampolgárok, becsületes adófizetők arra lettünk volna kíváncsiak az óesztendő utolsó és új év első napjaiban, hogy mire várhatunk 2013-ban.

Lestük is a tévében, újságokban, mit üzennek, mit nyilatkoznak az ország vezetői és vezető politikusai, hátha reménykedhetünk legalább egy csöppnyi jobban, ha már új kormányunk van, új hatalom, hátha igaz a mondás, hogy új seprű jól seper.

Nem vagyunk persze már annyira naivak, hogy elhiggyük: egy, vagy négy év alatt ki lehet javítani mindazt, amit húsz év alatt elrontottak.

Abba is rég kénytelenek voltunk beletörődni, hogy sok évtizedes, sőt sok évszázados elmaradottságról van itt szó, amelyet nem illendő ugyan elismerni, abban viszont EU-tagállamként már reménykedhetünk, hogy jönnek majd olyan kormányok, amelyek a Nyugathoz képesti távolságot csökkenteni bírják, ahelyett, hogy növelnék.

Nos, ahelyett, hogy a politika és a média e kérdéseinkre próbált volna meg válaszolni, olyasmikkel traktált, amikre nem voltunk kíváncsiak.

Azzal próbálták például izgalomba tartani a jónépet, hogy az ország első számú méltósága milyen napokon, hány órakor lépett be abba a négycsillagos kovásznai szállodába, ahol a szilveszteri mulatságát szervezték, még azt is rendkívüli tévéadásban közölték, hogy hány óra hány perckor lépett ki a hotelből.

Azt is megtudhattuk, hogy ezúttal nemcsak kedvenc szőke politikusnője vett részt a nagy bulin, hanem Arad polgármestere is, mégpedig családostul, amiből akár arra is lehet következtetni, hogy a nemrég nagyot bukott elnöki pártnak akár a Maros-parti város jelenlegi ura is lehet az új elnöke tavasztól.

Voltak, persze, akik kifogásolták, hogy Băsescunak miért libacombot és nem hagyományos ősi román eledelt szolgátak fel, miért utazgatott helikopterrel a fenyvesek fölött, sőt, azt is, hogy miért ment ismét a magyarság fészkébe ünnepelni, hallottunk olyat is, hogy ezért hazafiasságát is megkérdőjelezték.

Azzal is okosabbak lettünk az évváltás napjaiban, hogy megtudhattuk, miként mulattak korábban Băsescu elődei, melyek voltak Ceauşescu kedvenc nótái, és táncdalénekesei, miként mulatott Iliescu igazságügyi miniszter asszonya, sőt még azt is, hogy kik látogatták meg a börtönben egyik volt miniszterelnökünket és az alvilág rácsok mögött ülő néhány legendás bálványát.

Egyszóval megtudhattunk sok mindent.

Csak azt nem, amire kíváncsiak lettünk volna.