Visszatérés

Holnaptól, a téli ünnepek nyújtotta hosszas, munkanapoktól alig megszakított vakáció után visszatér az élet normális medrébe. 

Munkába állnak azok is, akik az egész évi robot után az év utolsó napjaiban kicsit fellélegezhettek, a több mint hárommillió diák újra beül az iskolapadba és elkezdték „áldásos” tevékenységüket a politikusok is, akik karácsony előttől mostanig jórészt elvonultak a világtól, szórakoztak, pihentek – a rossz munkába is bele lehet fáradni –, s közben bizonyára azon is töprengtek, mivel rukkolhatnának elő az új esztendő elején, amivel magukra tudnák vonni a figyelmet.

Szóval holnaptól, vízkereszt napjától folytatódik minden ott, ahol karácsony előtt abbamaradt. Holnap a CSM, a Legfelső Bírói Tanács (ha igaz) megválasztja új elnökét, tárgyalnak a pártok (egyelőre nem egymással), szóba kerül bizonyára, hogy kell-e rendkívüli USL-kongresszus az eddigi államfőjelölt személyének megerősítésére, s folynak a kulisszák előtti és mögötti viták az USL megmaradásáról vagy felbomlásáról.

A felsorolásból úgy tűnhetne, hogy az ország egyik legfontosabb gondja-dolga a politika, pedig egy aprólékosabb vizsgálatnál kiderül, hogy távolról sem. Az emberek nagy többsége pedig (most nem a párttagokra, tisztségviselőkre gondolunk) kétségtelenül „politizál”, amikor véleményt alakít ki (akár kimondatlanul) megélhetéséről, életkörülményeiről, mindennapjairól, elégedettségét vagy (ami sokkal gyakoribb) elégedetlenségét fejezi ki a kormányzat iránt. Egyébként, adatok vannak rá, a döntő többség „kívül áll” a politikán. Egy szombaton közzétett, a PES activists România által január első napjaiban készített közvélemény-kutatás szerint a hazai polgárok közel 90 (pontosabban 87) százaléka nem tudja, mikor lesznek Romániában az európai parlamenti választások, 63 százalékuk nincs tisztában a szavazás menetével, több mint negyedük egyetlen európai parlamenti képviselőt sem ismer.

Pedig 2014 „nagy slágere” – és nemcsak Romániában, hanem az egész Európai Unióban – a május 22–25. közötti választások lesz, egy olyan fórumba, amely, a törvényhozás szempontjából az Unió sorsát irányítja. Ezek után nem meglepő, hogy a hazaiak több mint háromnegyede azt se tudja, ki az Európai Bizottság elnöke – pedig hát ő az Unió végrehajtó hatalmának a feje, amolyan miniszterelnöke.  

A tájékozatlanság és érdektelenség azonban, szögezzük le, nemcsak a hazai polgárokat, hanem az európai parlamentet és annak romániai képviselőit is minősíti.