Vízválasztó

Években számolva 22 plusz 4, parlamenti ciklusokban 6 plusz 1. Valahogy így alakult az erdélyi magyarság sorsa a rendszerváltás óta. Az első 22 évben a kisebbségi jogok bővültek. Természetesen nem egyenletes tempóban, eleinte lassabban, az új évezredben viszont nagyobb mértékben. Az utóbbi 4 évben sajnos megfordult a folyamat, a nemzetiségi jogok korlátozása, visszaszorítása volt a mindennapi jelenség.

A két korszak közötti vízválasztó 2012 volt, amikor a magyarellenességet zászlajára tűző USL átvette a hatalmat a jobboldali kormánytól, amelynek az RMDSZ is tagja volt. Azóta már nem a nemzetiségi jogok további bővítéséért küzd az erdélyi magyarság, hanem a már megszerzett jogok megtartásáért, megvédéséért.

Mit hoz a következő négyéves parlamenti ciklus? Az mindenekelőtt a vasárnapi mozgósítás révén születendő magyar politikai képviselet erősségétől függ. A politikai helyzet ugyanis belföldön és külföldön is megváltozott, méghozzá lényegesen.

Ne felejtsük el, hogy a legjelentősebb előrelépés akkor történt, amikor a román politikum meghatározó része konkrét lépéseket tett a nyugati intézményrendszerhez való csatlakozásért. Akkoriban Bukarest szorgalmasan udvarolt a Nyugatnak, és ehhez létfontosságú volt az erdélyi magyarság hozzájárulása. Olyan ország, amely üldözi saját kisebbségeit, vagy korlátozza jogait, aligha számíthatott az EU vagy a NATO rokonszenvére. Másrészt Brüsszel és Washington jelentős nyomást gyakorolt például az anyanyelvhasználat (a kötelező 20%-os, „koppenhágai” kritérium), vagy a kommunista rendszer által elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása terén. Bukarest nem mert szembe menni a nyugati követelményekkel, az EU-s és NATO-csatlakozás túlságosan vonzónak tűnt, a feltételeket pedig Brüsszel és Washington szabta meg. Vagyis a belföldi magyar politikai képviselet komoly hátszéllel rendelkezett.

Manapság gyökeresen változott a helyzet, különösképpen európai szinten. Az összeomlás szélére sodródott, egyre erősebb széthúzás és felerősödött nacionalista erők között lavírozva Brüsszelnek kisebb baja is nagyobb, mint egy tagország nemzeti kisebbségeinek jogai. Sőt, még ha akarná, sem tudná érvényesíteni álláspontját, nincsenek többé ütőkártyái, Románia már nem kopog illedelmesen az EU kapuján, hanem már bent van.

Washington nyomásgyakorlási eszközei összehasonlíthatatlanul erősebbek maradtak, hiszen a NATO révén az USA egymagában biztosítja fél Európa – beleértve Romániát is – biztonságát. Csakhogy a globális kihívások, az iszlám terrorizmus vagy a megizmosodott orosz medve jelentősebb problémák Washingtonban, mint a tagországok kisebbségpolitikája.

Komoly külső támogatásra tehát nemigen lehet számítani, vagy semmiképpen sem akkorára, mint az előző évtizedben. A nemzeti jogok megvédése, esetleg kibővítése (a 2012-es tendencia visszafordítása révén) a belföldi erőviszonyoktól függ, mindenekelőtt a magyar politikai képviselet erősségétől. Ehhez pedig nekünk, 1,3 millió erdélyi magyarnak is lehet szavunk vasárnap.

Amennyiben élünk a lehetőséggel/erkölcsi kötelességgel.