Alkalmaznám!

A kánikula idején taxiztunk. Nem flancból, szükségből. A gépkocsi vezetője, néhány felmart belvárosi utca kátyúit kerülgetve megjegyezte, hogy hetek óta így néz ki jó néhány forgalmas út, senki egy lapát követ nem tesz rá. – Majd akkor fognak hozzá, amikor megérkezik az eső – tette hozzá malíciával.

Percre beletrafált! Az egykori Simonyi, most Gheorghe Lazăr utca lakói tanúsíthatják: csütörtökön reggel, a hajnali kiadós esőt követően az utcában megjelentek a munkások, s folytatták a hetekkel korábban megkezdett munkát: felszedték a korábbi burkolatból maradt betondarabokat, felseperték az elporladt aszfaltot, betömték a nagyobb lyukakat. Pénteken már aszfaltréteg került a közútra is. Szerencsére, a korábbi eső már felszáradt, a munkát lassító újabb pedig nem jött.

Az esetre visszagondolva, tréfásan eljátszom a gondolattal: ha rajtam múlna, az ismeretlen gépkocsist (próbaidőre) felvenném jósnak valamelyik ilyen profilú tévécsatornához. (Mostanság úgyis módivá vált a jóslás a képernyőkön is!) Ha beválna néhány jóslata, közös magánvállalkozást is nyithatnánk. Biztosan jobban keresnénk, ő mint taxis, én mint nyugdíjas. Hátha meg is gazdagodnánk az üzleten!