Kézbesítetlen küldemény

Hivatalos levelet biggyesztett ki a postás tömbházunk postaládás előterében. Sokan kézbe vettük. Pecsétes, talán idézést, értesítést, felszólítást, figyelmeztetést tartalmaz. A cím stimmel, de a címzettről nem hallottunk, nem a mi tömbházunkban lakik. Nincs postaládája, ahova a küldeményt becsúsztathatnák.

Hm… Valamit nem értek.

A feladó szerv, hivatal, intézmény (?) valószínűleg elkönyvelte, hogy értesítése eljutott a címzetthez, s az adott időpontra várja a választ, a törlesztést, a kliens megjelenését. Aki minderről semmit sem tud!

Elgondolkozom: Nem az lenne a természetes, hogy ilyen esetben a posta visszajuttassa a küldeményt a feladóhoz? Így tudatva azzal, hogy más úton-módon kellene felkutatnia az érintettet. A 21. században előbb-utóbb a legelvetemültebb bűnözőkre is rábukkannak. Még az őserdőben, a sivatagban, a jégmezőkön is. Nemhogy egy másfélszázezer lakosú városban!

Ellenpélda még az átkosból. Annak idején, valamikor a múlt század nyolcvanas éveiben egy olvasó behozott egy levelet a szerkesztőségbe. Aradról Világosra írta, a címben a helynév Şiria alá viszont nem tette ki a farkincát. Így a küldemény eljutott Szíriába, s jó másfél hónap elteltével visszaérkezett a feladóhoz. A borítékon jól olvasható volt a francia nyelvű szöveg: Adresse inconu!

Jót mulattunk az eseten, de sajnálom, hogy a levelet nem tettük el bizonyítékként arra, hogy tévedni emberi dolog, de lehet gondosan is dolgozni!