Madárinfluenza

Néhány év után ismét felütötte fejét a madárinfluenza. A híradások szerint a szomszédos Békés megyében egy kacsafarm teljes állományát felszámolták. Az átlagember megint kétkedve vásárol szárnyas húst, mert állítólag már ketten belehaltak a vírus okozta fertőzésbe. Állítólag… Lehet… Talán…  

Bevallom, kezdek kételkedni az időszakonként kirobbanó járványokban. Tudom, nem az én véleményem a döntő, de erősen furdalja oldalam a kíváncsiság. Mert a múltkori járvány elülte után nem sokkal kiderült: több tízmillió olyan szárnyast is kipusztítottak, amelyek sem fertőzöttek nem voltak, de még veszélyt sem jelentettek a környezetre. Úgymond elővigyázatosságból. A néhány helyen a szó szoros értelmében kiirtott vadmadarakról nem is szólva.

Mint utóbb az Európa Hangja helyett működő illegális információterjesztő adók, a „sáncrádiók” (vigyázat, az elnevezést tréfának szántam!) kiderítették: az egészet a marha- vagy sertéstenyésztők lobbija robbantotta ki, mert így akarták behozni a korábbi kergemarhakór- vagy sertéspestis-járvány okozta óriási veszteségeiket. A teljes igazságot kideríteni aligha lehet, de a feltételezést érdemes végiggondolni. Mert nem zörög a haraszt…

Gondoljuk végig, mennyi mindent tagadtak le a politikusok az elmúlt évezredek során? Számtalan ország kormánya hallgat a tiltott fegyverszállítmányokról, a bolygó különböző régióiban kitört rebelliók anyagi, logisztikai támogatásáról. És a multinacionális cégek vezetői a vetélytársakat kiszorító dömpingáruról, ha netalán titkos áruforrásaikról, vagy (Uram bocsáss!) reális gazdasági nyereségükről esett szó. A nagyvállalkozók a szinte mindennapos kartelezésről.

Akkor miért éppen ezekben a „járványügyekben” mondanák meg az igazságot, ha abból valakiknek (nagy) haszna származik? Oroszország máris felfüggesztette a magyarországi szárnyasimportját. Valakik gyorsan átveszik a megüresedett helyet!