Stadionok nélkül

Többször eljátszogattam a gondolattal, hogy amennyiben mecénás lennék, befektetném a pénzem egy focicsapatba. Azért, hogy a városnak legyen a hagyományaihoz, a hat bajnoki címhez méltó együttese. Ismerve a román bajnokság harmadik és második osztályának jelenlegi erőviszonyait, egy félcsapatnyi jobb képességű játékossal már két év alatt fel lehetne kapaszkodni az élvonalba. Olyan képességűekkel, mint… Ilyenkor számba vettem, felidéztem a negyvenes évektől, mintegy harminc éven keresztül az aradi csapatban megfordult klasszisokat. Pecsovszkytól Domidéig. Nagyon sokan voltak, köztük válogatottak is szép számmal!

Miközben idáig értem az álmodozásban, hirtelen bevillant: ha netalán megtörténne a csoda, s „zászlóhajós” csapatunk visszakerülne az élvonalba, bizony nem lenne hol fogadnia ellenfeleit. Mert a városnak jelenleg nincs egyetlen olyan stadionja sem, amelyen első osztályú találkozókat le lehetne bonyolítani.

Az elmúlt 25 év alatt a város vezetői Arad valamennyi tribünnel, öltözőkkel rendelkező, kerítéssel övezett, megfelelő gyeppel füvesített pályáját (CFR, Strungul, Telecom) kiárusították, helyüket bevásárlóközpontokkal teleépítették, vagy most telepítik be. Ahol nem, ott más a baj: a Gloria stadion régóta nem futballpálya, a régi tribün helyett nem épült új, az aréna nem alkalmas közönség fogadására. A lebontott UTA pedig Isten tudja mikor fog elkészülni. A jelenlegi városi pályák közül egyetlen sem érdemli ki a stadion címet. Még a legjobb indulattal sem! A megye néhány kisvárosa ezeknél különb sportlétesítményt mondhat magáénak.

Tisztelt városvezetés! A sok megvalósíthatatlan, költséges városrendezési terv (földalatti parkolók, szökőkút a Maroson, park felszámolása) helyett inkább egy (legalább egy!) modern stadion mihamarabbi befejezését kellene szorgalmazni. Erről rendezzenek közvélemény-kutatást!