A jó utat Isten mutatja meg!

„Jó és igaz az Úr, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat”. (Zsoltárok 25, 8.)

Az Örökkévaló Teremtő Isten, az emberi értelem által igazán fel nem mérhető, kiáradó szeretet megtestesítője. Minden alkotása Istennek örökkévaló szeretetére utal. A teremtés koronáját, az embert is a leggyönyörűbb Éden kertben helyezte el. A „jó és rossz” tudásának fájától való eltiltás is az ember érdekében történt, hiszen az Örökkévaló Isten elképzelhetetlen tisztaságban, bűntelenségben létezik. Az emberrel való napi találkozása szeretetének csodálatos kiáradását mutatja számunkra. Ugyanakkor az ősellenség, Sátán is munkához látott. Már az Éden áldott közegét, hangulatát átokkal töltötte meg, amely utána egyre csak terebélyesedett, növekedett. A kiűzetés után nem sokkal az első testvérgyilkosság is bekövetkezett. Az ember az Istentől való gyökeres elszakadás mélységes állapotába csúszott. Az Örökkévaló szeretete csodálatos, hiszen a bűnt az ember követte el, de a bűn miatt az emberre kimondott halálos ítéletet Ő vállalta magára Egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban.Kedves nemzettársaim! Az ember véleménye, értékítélete a „jóságról” nagyon rövidlátó, többnyire az anyagi jóléthez köti. Jean-Jacqes Rousseau francia filozófus a boldogságot így határozta meg: „Jó bankszámla, jó szakács és jó emésztés.” Sokan, a jó életen csak a fizikai jólétet értik. Úgy gondolják, nincs jobb egy meleg fürdőzésnél, azután megmasszíroztatni a hátukat, majd egy Mercedesszel, tengernyi pénzzel hazatérni a gyönyörű palotába. Ahogy a pontos idő megállapításához szükségünk van órára, a jóság megállapításához is szükségünk van egyetemes mércére. Van ilyen mérce? Igen: Isten! „Jó és igaz az Úr, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat”. Ha a jóságnak nincs igazi, örökérvényű szabványa, elmosódott területté válik, egyéni vélemény kérdése lesz, mi számít jónak. Az öngyilkos merénylők is úgy gondolják, hogy ártatlan emberek megölése „jó dolog”. Egyre inkább megvalósulni látszik a latin mondás valósága: Homo homini lupus vagyis: Ember embernek farkasa!” A fokozódó bibliai „írástudatlanság” mélyre süllyedő társadalmak létrejöttét segíti elő. A brüsszeli bársonyszékben ülő politikusok döntései is ezt sugallják. A politikai közgondolkodásuk erősen „szűklátókörű”, mert csak egy anyagiakban bővelkedő réteg akaratát képviselik. Döntéseikkel a békés megoldás helyett „bebetonozzák” a háborús jelen mélyre süllyedését. Egyértelmű: a Sátán uralma érvényesül!Drága magyar testvéreim! Mint ismeretes, kétféle hadvezér irányítja katonáit. Az egyik azt mondja: előre, a másik azt mondja: utánam! Jézus Krisztus feladatot bízott reánk, amikor azt mondta: „És lesztek az én tanúim!” Előtte viszont elvégezte az Atyától kapott megbízatását, elvállalta a bűneink miatt reánk kiszabott halálos ítéletet, majd a munka folytatását reánk bízta, hirdessük, hogy a mennyország ajtaja nyitva van mindenki számára, aki Jézus Krisztus áldozatára való tekintettel elkéri a kegyelmet!  Igaz, Sátán tombol dühében, mert már kevés ideje van hátra, hogy kiélje gonosz vágyait, egyre keményebben harcol az őszinte hívők ellen. Ebből fakadóan emlékeznek november 23-án az ún. „vörös szerdán” az üldözött keresztényekre. Statisztikai adatok szerint naponta 10 keresztényt ölnek meg, és évente több ezer templomot rongálnak meg azok, akiket zavar a kereszténység léte. Az őszinte hívő az Istentől kapott erővel hűségesen végzi a Jézustól kapott megbízatást. Fontos azonban tudni: a keresztény élet nem üzlet, nem arról szól, hogy „én jobb vagyok, mint a sokévi átlag”, és Istennek fizetnie kell ezért. A kegyelem ember által megfizethetetlen, de nem „munkanélküli” élet! A tanúságtétel ebben az esetben cselekedetet jelent: „Úgy fényeljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.“ (Máté ev. 5, 16.) Sok ember abban az öncsalásban él, hogy az igazi bűn az, amit a másik ember követ el. Az enyém viszont nem bűn, mert igyekszem magyarázatot találni rá. Adja Isten, hogy a mi drága magyar népünk vegye tudomásul, hogy nincs e földön bűn nélküli ember, és ennek tudatában szükséges, hogy elkérjük Istentől a kegyelmet. Ha ez megtörténik, boldogan zenghetjük: „Őrá bízom magamat, úgy a vihar tombolhat… Ha itt gond, bú vesz körül, Nála lelkem felüdül.”                                                                             

Bátkai Sándor