„A keresztény értékek szerint nevelünk”

1991. április 29-én a Tanügyminisztérium megalapítja a Temesvári Római Katolikus Püspökség erkölcsi és anyagi támogatását élvező Szemináriumi Líceumot, a későbbi Gerhardinumot. A Temesvári Piarista Főgimnázium és a Miasszonyunk (Notre-Dame) iskolanővérek tanintézményének szellemi örökségét, színvonalas oktatási-nevelési hagyományait felvállaló katolikus iskola harminc esztendejéről ft. Kocsik Zoltán lelkipásztorral, az intézmény nyolcadik igazgatójával beszélgettünk, aki az 1990-es évek elején újraindított temesvári katolikus líceumban szerzett érettségi diplomát.

– Igazgató úr, hogyan került kapcsolatba a temesvári Gerhardinummal?

– A kapcsolatom a Gerhardinummal kisgyerekkorom óta megvolt. Amikor az iskola megnyílt 1992-ben, akkor az én katolikus közösségemből, Pécskáról is jöttek ide diákok már az első évben. Engem is foglalkoztatott már a papság gondolata, vonzott lelki szempontból ez az iskola. 1996-ban, amikor itt elkezdtem a líceumot, mi voltunk az 5. generáció, és már nem a „Kis-Szemináriumban” kezdtünk, hanem a Teológiai Líceumban. A miénk volt az első koedukált generáció, fiúk és lányok együtt tanultunk. 2000-ben érettségiztem, innen mentem tovább a teológiai fakultásra, először Gyulafehérvárra, majd Fuldába, Németországba. Pappá szentelésem után első káplános helyem Arad-Séga volt, nagyon szerettem ott. Amikor változások jöttek az egyházmegyében, engem helyeztek ide 2009-ben, először a Gerhardinum spirituálisa és tanára voltam, 2015-től igazgató-helyettes, 2019-től igazgatója vagyok az intézménynek. Jakab Ilonával, igazgató elődömmel 10 évig szoros munkatársak voltunk, most is azok vagyunk, csak éppen helyet cseréltünk. Örülök annak, hogy sok mindent tudtunk együtt építeni.

– 1991-ben gyakorlatilag a nulláról indult a temesvári katolikus iskola létrehozása.

– 1991. április 29-én megalapítja a Kultuszminisztérium a Tanügyminisztériummal együtt az akkori Kis-Szemináriumot, a papságra készülőknek az iskoláját. Megvolt az alapító okirat, de sem épület, sem tanári kar, semmi az égvilágon. Az iskolaszervezés tanügyi részét Halász Ferenc főtanfelügyelő-helyettes intézte, aki akkor a Bartók Líceumnak volt az igazgatója. Egyházi vonalon a diákszállást és az iskolaépületet Szabó Péter egykori igazgató rendezte, még buziásfürdői plébánosként. 1992 szeptemberében indult el ténylegesen az iskola, először az Abrud utcai óvodában, azután a Tibiscus Egyetem első emeletén. 1995-ben költözött ide először az iskola, egy emeletet kaptak, majd visszaadták az épületet a Piarista Rendnek és ők átadták a Temesvári Katolikus Püspökségnek, azóta a Püspökség rendezi az épületet. A visszaszolgáltatás csendben, de lassan működött, tíz évet vett igénybe, az épület tényleges visszaadása 2005-ben történt meg.

A Műszaki Egyetem tíz év alatt kiköltözött, de a mostani konyha és menza részét az épületnek csak 2015-ben adták át. Volt egy fair play kommunikálás közöttünk, a Műszaki Egyetem megértette, hogy visszakaptuk az épületet, és fokozatosan kiköltöztek belőle. Végül egy hektárnyi romhalmazt kaptunk vissza, a Püspökség nagy anyagi áldozata, szponzorok, egyesületek támogatása, most pedig a Magyar Kormány áldozata révén újul meg apránként az épületegyüttes. Az önkormányzat a szükséges fenntartási költségeket biztosítja: fűtés, villany, víz, tanári fizetések. Két fenntartónk van valójában, a Temesvári Római Katolikus Püspökség és a Tanügyminisztérium, állami iskola vagyunk katolikus karakterrel.

– Az utóbbi harminc esztendő folyamatos építkezéssel telt el, hiszen nemcsak az iskolaépületet kellett felújítani, hanem a tanári kart is fel kellett építeni, meg kellett szervezni.

– A tanári kart Halász Ferenc és Szabó Péter szervezték meg a kezdetekben, részben a Bartók Líceumból jártak át ide tanítani, de más iskolákból is. Először csak két osztály indult, teljes tanári állás nem valósulhatott meg. Egy magyar és egy román tagozattal indultunk, a román tagozat a nem magyar anyanyelvűekhez szólt és csak középfokú oktatás folyt. Kis-Szemináriumnak indult az iskola, de 4 év után kiderült, hogy nincs elég diák, akkor nyitottak a koedukált oktatás felé, és megduplázódott a diáklétszám is. Utána kezdődött az alapok kiépítése, először elindult a kisiskola román nyelven, majd magyar nyelven is 4 évre rá. 2012-ben megnyílt az óvoda román tagozata, 2015-ben a román 5–8. osztály, idéntől megindult a magyar 5–8. osztály is. Lassú, türelmes építkezés folyik, folyamatosan változik az iskola, új kihívások elé áll az ember. Az egykori igazgatók, Szabó Péter, Szeles Tibor, Kapor János, Ciuraru János, Heinrich József mind ezen a vonalon mentek, majd Jakab Ilona igazgatónő, a tanárok, Márton püspök, majd József püspök urak ténylegesen az iskolaszervezés munkája mellé álltak, ez közös akarat volt. Létszámban is gyarapodunk, 10 évvel ezelőtt 110 diákunk volt, most 488 diákunk van!

– Mi az a többlet, amit ez az iskola adhat a diákságnak egy elméleti líceumhoz képest?

– A tudás mellett nálunk nagy hangsúlyt kap a nevelés, emellett pedig a vallásos nevelés. Ha meg szeretném fogalmazni az iskola célját, akkor azt mondanám, hogy az evangelizálásnak a központja. Bármelyik líceum oktat és nevel, de mi keresztény értékek szerint nevelünk. Az iskola célja tehát a keresztény értékek szerinti oktatás és nevelés, illetve megismertetni a fiatalokkal a krisztusi értékeket, az evangéliumot, a keresztény értékek szerint beállítani az életüket. Ez nagyon fontos az egyház számára is, hogy a fiatalokat elérje, a fiatalokhoz közel kerüljön. Tudjuk, hogy milyen nagy az identitásvesztés, a lemorzsolódás, a beolvadás, a külföldre elvándorlás a fiatalok körében. Mi igyekszünk menteni a menthetőt, katolikus szempontból, az a célunk, hogy a fiatal generációt megismertessük a Jóistennel és az egyházhoz közelebb vigyük.

– Nem hangzott el olyan vád, hogy Önök elcsábítják a diákokat a Bartók Béla Líceumtól?

– Erdei Ildikó igazgatónővel jó munkakapcsolatban vagyunk, igyekszik a két iskola kiegészíteni egymást. Amikor először nem indult el nálunk a magyar líceumi osztály, a magyar gyerekek jó része nem ment el másik magyar iskolába, hanem itt maradt a román osztályban. Utána is azt láttuk, hogy sok magyar gyerek a román osztályban landolt itt nálunk, mert az iskola szellemiségét akarták. Erdei Ildikó és Jakab Ilona igazgató asszony még korábban egy bölcs döntést hoztak: megegyeztek abban, hogy a két iskola egymást kiegészíti, ha két hang hívja a magyar diákokat, akkor több embert meg tudnak szólítani. A két iskola ezen már túllépett, hogy egymás ellen harcoljunk, hanem egymást kiegészítjük. Fontos, hogy rendezzük a sorainkat, az első és kilencedik osztályok szintjén van egy megegyezés a két iskola között.  Ha valaki azt mondja, hogy a Bartók Bélába szeretne menni, a Gerhardinum nem szólítja tovább és fordítva. Mindenki járjon a saját útján.

Nagyon sok vegyes házasságból származó gyereket sikerült a magyar oktatásnak megmenteni, és itt nem a román nyelvű oktatás  ellen beszélünk, hanem arról, hogy a gyerek itt kétnyelvűvé válik és ez csak a hasznára lesz a későbbiek során. Ha viszont román nyelvű iskolába jár, a magyar nyelvtudása minimális lesz.

– Önök felvállalják az egykori piarista iskola és a Notre Dame-iskolanővérek szellemi örökségét, a keresztény értékeket, oktatási-nevelési hagyományaikat.  Ez rendkívül magas mérce, az oktatás színvonala területén mit sikerült elérni?

– A piarista iskola értékeit, a gyermekközpontúságtól elkezdve az evangelizációval folytatva magunkénak valljuk, az oktatási szintet pedig emeljük, amennyire lehet. A piarista történelmet, szellemiséget, lelkületet fogja továbbvinni az iskolának a mindennapokban.  Temesváron tudjuk, hogy melyek az elit iskolák, azokkal felvenni a versenyt eléggé nehéz, de úgy érzem, hogy az elemi iskola szintjén mindenképpen egy jó gárda alakult ki nálunk, színvonalas oktatás folyik, a román elemi osztályok szintjén egy jó helyen állunk. Ami most indul, annak egy kis idő kell ahhoz, hogy kiforrjon. A magyar kisiskola 2015-ben indult be, úgy érzem, hogy jól haladunk előre, országos versenyeken veszünk részt, mesemondó-, matematika-, szavalóversenyen. Az érettségi eredmények általában elég jók, átlagosan 80-85%-nak sikerül vizsgája, tavaly az online miatt egy kicsit gyengébbek voltak a vizsgajegyek, de a többi években jó eredményeink voltak.

– Az egykori Piarista Főgimnázium a város egyik legszebb épületegyüttese. 2005 óta mit sikerült felújítani, milyenek a kilátások a további felújításokra?

– Elsősorban igyekeztünk belsőleg rendbe tenni az óvodát, a kisiskolát, a líceumot, a diákbentlakást. Két alkalommal is részt vehettünk a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programban, a második és harmadik ütemben is. Megújultak az óvodai termek, multifunkcionális teremmel, mosodával, konyhával, menzával, díszteremmel, ez hatalmas befektetés volt. Nemcsak vakoltunk és meszeltünk, hanem infrastrukturális felújítások is voltak: megújult az épületrészben a kanalizálás, a vízcsövek, a villanyhálózat, a tűzoltó-felszerelés, ez volt az épület legelhanyagoltabb része. A Műszaki Egyetem könyvtára működött ebben az épületrészben, 2015-ben, amikor a Püspökség átvette az épületet, volt olyan falrész ahol a borostyán befutott az épületbe a rések között... Áldatlan állapotok voltak, mi igyekeztünk a Temesvári Püspökség, a  Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program, a szponzorok támogatásával lakhatóvá tenni az épületet, megfelelő körülményeket biztosítva az oktatási tevékenységekhez. Külső vakolásra még nem is mertünk gondolni, az Óvodafejlesztési Program nagyon sokat segített a menza beindításával, a személyzethez is besegítettek, ez a segítség olyan volt a számunkra, mint egy oxigénpalack! A Városháza is érdeklődik, hogy mit segíthetne, a Római Katolikus Püspökség is próbál lehetőségeket találni, vannak tervek, hogyan tudnánk az épület külsejét megújítani és az infrastruktúra többi részét, a villanyhálózatot, vízhálózatot, a fűtéshálózatot. Sok a pályázási lehetőség, sok nyitott ajtó van, az a kérdés, hogy hol fognak minket beengedni...