A köztes időben

Jézus Krisztus feltámadása után még 40 napon át itt tartózkodott e földön. Búcsúbeszédeiben többször utalt arra, hogy rövidesen visszatér az Atyához, mégis, mennybemenetelének eseménye bizonyos mértékben készületlenül érte a tanítványokat, akik arra gondoltak: most következik be Izrael országának felszabadítása a római iga alól. 

Jézus világossá tette, hogy a történelmi események menetéről, idejéről Isten dönt. A golgotai győzelem után Jézusnak adatott minden hatalom mennyen és földön. Tanítványainak végrendeletszerű megbízatást adott: „és lesztek nékem tanúim”, hogy a Megváltó távozásával Őt képviseljék ezen a földön, és amíg ők ezt teszik, Jézus az eljövendő Szentlélek által velük marad minden napon a világ végezetéig. (Máté 28, 20)

A mennybemenetel és pünkösd közötti időt – az ige szerint – buzgó imádkozással töltötték. A köztes időben Júdás kihullásával új apostolt kellett választaniuk. Nagyon tanulságos módon történt ez a kiválasztás. Meggyőződéssel hitték, Jézus ígérete valós, hogy figyelemmel követi életük minden mozzanatát, így a választás előtt imádságban Jézus elé vitték az ügyet, hogy jelölje ki az új lelki munkás személyét és csak ezután húztak sorsot, és az eredmény alapján Mátyás lett az új apostol. Alapvető fontosságú tudomásul venni, hogy Jézus Krisztus megígérte minden követője számára, hogy „aki hozzám fordul, ki nem vetem”! Amikor Péter felvetette Júdás helyettesítésének gondolatát, mintegy 120 személy volt jelen. A kérdés megoldásában nem fordultak Máriához, Jézus testi családjának tagjaihoz, egyéb közvetítőkhöz. Tudatában voltak annak, hogy ők is csak kegyelemre, megváltásra szoruló emberek. Teljes bizalommal a minden hatalom birtokosához, Jézushoz fordultak imádságban. Meg is volt az eredménye.

Drága nemzettársaim! Napjainkban mi is egy bizonyos köztes időben vagyunk. Mind fizikai létünk, mind örök üdvösségünk szempontjából. Jézus mondja: „aki az én beszédeimet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van”. (János ev. 5,24) Elengedhetetlenül fontos a Jézusban való teljes hit és bizalom, hogy Ő nem akarja becsapni az embert, miután életét tette rá, hogy bennünket kiemeljen a kárhozatból. De erre a földi életünkre is vonatkozik nagy szeretete irántunk. Világosan szól az ige: „az Úré a föld és annak teljessége, és annak adja, akinek akarja.” (Zsoltár 24,1) Tehát  nem egy diktátor kezében van a sorsunk, mert az Övé az ország. A várakozás köztes idejét éljük, amikor helyhatósági, majd parlamenti választásokra kerül sor. Ha mi hittel, teljes összefogással – mert minden magyar ember imája számít – kérjük el Istentől jövőnket, többszörös túlerővel szemben is meg tud védeni bennünket a Mindenható, mert az Övé az ország. Ne teljen el nap, hogy ügyünket ne vigyük buzgó imában Isten elé. Jézus a keveset is meg tudja áldani. Ragyogó példa volt erre, amikor több ezer embert megvendégelt 2 halból és 5 kis kenyérből. Az Ő ereje ma sem változott. Végtelenül szereti a magyar népet is. Az első lépést Ő tette meg, amikor feláldozta magát értünk. Tőlünk csak hitet és viszontszeretetet vár, mert Neki öröme telik abban, hogy megáldja népünket is.