A Lélek csodája, a hit ereje

„...Krisztus lakjék szívetekben, hit által...” (Efezus 3, 17.)

Közismert megállapítás, hogy „a történelmet mindig a győztesek írják”, legtöbbször tetszésük szerint elferdítve. Így tehát az is tényszerű igazság, hogy a történelem sokszor többet mond a jelenről, mint a múltról, mivel a történelmet azok kedvére írják, akik éppen hatalmon vannak. Ha tudjuk, milyen hatalmi csoportba tartoznak a nyilatkozó politikusok, véleményvezérek, akkor nem meglepő a felismerés: aki tudatosan valótlant mond, az hazudik. Szomorú, de egy ilyen félrevezető hazugságnak lett áldozata az ember már az Édenben. Sátán, aki tudja, hogy lázadása miatt végkép kegyvesztett lett, napjainkig az ember bukásán dolgozik. Digitálisan fejlett világunkban egyre nagyobb sikerrel, hiszen az ember értelméért, szellemi világáért folyik az élet-halál harc, s aki mértéktelen fogyasztója az erősen fertőzött médiának, könnyen zuhan elképzelhetetlen sátáni mélységbe. Hasznos tanács hangzott el – kérdés formájában – Ferenc pápa részéről minden korosztály lelki egészségének védelmében: „Mi lenne, ha a Biblia olyan fontos lenne számunkra naponként, mint a mobiltelefonunk?” Ez utóbbi, napi hírek sokaságát, olykor viszont minősíthetetlen szemétáradatot zúdít reánk. Ezzel szemben a Szentlélek ihlette Biblia a teremtés csodájától kezdve, a földi történelem befejezésén túl az örökkévalóságig vezet el minket.

Kedves nemzettársaim! Az Örökkévaló Isten lényét véges emberi értelmünkkel felfogni, megérteni nem tudjuk. A „számmal” sem igazán boldogul az ember. Egy Istenről tudunk, aki viszont örök Szentháromságban létezik tökéletes összhangban. Jézus Krisztus jelentette ki önmagáról: „Aki látott engem, látta az Atyát!” Földhöz ragadt gondolkodásunk nehezen lép át a fizikailag érzékelhető, látható világból a láthatatlanba. Az ige világosan szól „bizonyos munkamegosztásról”. Jézus Krisztus, az egyszülött Fiú, az Atya akaratával összhangban érkezett e földre, hogy keresztáldozatával megmentsen bennünket a pokoltól. Megmentő munkája után visszatért mennyei trónjára, és teljesítette a tanítványoknak tett ígéretét: kérem az Atyát, és elküldi nektek a Pártfogót. Nos,  pünkösdkor ez megtörtént, és mint segítő folytonosan jelen van azok életében, akik szívükbe fogadták Jézus Krisztust mint Megváltót! A Lélek erejével a tanítványok bátran hirdették még azoknak is, akik Krisztusra halálos ítéletet kértek Pilátustól, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból, és most mennyei trónján közben jár az Atyánál mindazokért, akik az Ő megváltó munkájáról tesznek bizonyságot mindenki előtt. A nagyhatású pünkösdi prédikáció után a Szentlélek erejével újabb csodák sora következett, s így erősen növekedett a hívők száma.

Drága magyar testvéreim, a tanítványok bizonyságtevő munkájának hatását erősítette a csodák sora, amelyeket Jézus Krisztus nevében, a Lélek erejével végeztek. A jeruzsálemi templom Ékes kapuja előtti sántának a meggyógyítása után, Péternek újabb nagyhatású prédikációja hangzott el, ahol a sánta gyógyulását követően újra nagy tömeg gyűlt össze, akik számára Péter megismételte korábbi nagyhatású bizonyságtevését. Nem mi vagyunk a „gyógyítás hősei”, hanem az a Jézus, akit vezetőitek megtévesztő munkája nyomán halálba küldtetek. Isten feltámasztotta, megdicsőítette, és az Ő nevében való hit erejével gyógyult meg a beteg. A Sátán ez alkalommal sem maradt tétlen. Amíg beszéltek a néphez, eléjük álltak a papok, a templomőrség parancsnoka bosszankodva azon, hogy tanítják a népet, és azt hirdetik, hogy Jézus által van feltámadás a halálból. Elfogták őket, és őrizetbe vették a másnapi tárgyalásig. A „hivatalosságok” bosszúságát különösen fokozta, hogy nagy tömeg hallgatta az apostolok bizonyságtevését, és sokan hittek, és ahogy az Ige megjegyzi a hívő férfiak száma mintegy ötezerre emelkedett. Igen, a Lélek erejével, a hívők száma egyre növekedett! Másnap a „nagytanács” keményen megfenyegette az apostolokat, mondván, hogy Jézus nevében tovább ne beszéljenek, ne tanítsanak! Mivel azonban a csodálatos gyógyulás a nagy tömeg szeme láttára történt, a lázadó felzúdulás elkerülése érdekében a fenyegetés után elengedték őket, de keményszívűségük továbbra is fennmaradt. Kedves testvéreim, Sátán jelleme máig nem változott, továbbra is érvényes, amit egykor Pál apostol a korintusi gyülekezetnek írott levelében az „álapostolokról” mondott: „Vannak csaló munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. Nem csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát – napjainkban is talál kedvére való eszközöket –, de végük cselekedeteikhez méltó lesz!” (2 Kor. 11, 13–15.) Menekülésünk egyedül csak Jézusban van, ahogy megfogalmazza egy kedves énekünk: „Jézus Krisztus mikor rám talált, karjaiba zárt, félelmem elszállt. Békessége tölti már szívem, irgalmáról zengem énekem...”!

Bátkai Sándor