A szeretet összekötő hídja

Az egymás megsegítését szolgáló Szeretethíd-program, a Magyar Református Szeretetszolgálat kezdeményezése mindenki számára nyitott, aki kész segíteni a környezetében élő rászorulókon. Az idei program mottója: Legyetek felkiáltójellé! 

Ennek szellemében,  a szeretet összekötő hídjára lépve, véget érhet a  panaszok áradata, és helyébe a cselekvés lép. Egymást megsegítve megmutatjuk, mennyi jót tud tenni egy közösség, ha összefog, önmaga és mások épülésére – vallják a progamokban résztvevő fiatalok. A 2011-es Szeretethíd  az Önkéntesség Európai Évének kiemelt rendezvénye.

A Temesvári Református Egyházmegyében több településen segítettünk felebarátainknak. Lugoson az énekkar örvendeztette meg az Aniata-Heim öregeit, idős, beteg testvéreink finom süteményeket kaptak, a helyi ifjúsági csoport a kisegítő iskolába látogatott, kaput festett és a tűzifa akció során biztosították a téli tüzelőt a rászorulóknak. Végvári barátaink a temető kerítését javították meg, a Kossuth parkot szépítették és a szemétgyűjtésben is segédkeztek. Újszentesen a gyülekezet idős tagjait látogatták meg, újkissodai testvéreink előkészítették új templomukat a belső vakolásra, vöröscsárdai testvéreink ünnepi ebédet főztek a gyülekezet legidősebb tagjainak, a temesvár-belvárosi gyülekezetben ingyenes vérnyomás- és vércukorszint-mérés, fogorvosi ellenőrzés volt, valamint több mint 100 ember kapott ebédre töltött káposztát. Hasonló közösségi rendezvényekre került sor az egyházmegye más gyülekezeteiben.

Május 22-én, szombaton sajátos „ökumenikus” szolgálatra került sor Nagybodófalván. A helybéliek mellett temesvári, végvári és lugosi lelkipásztorok, gyülekezeti tagok, ifjak segédkeztek a remélhetőleg mielőbbi megújulás előtt álló templom külső és belső vakolatának eltávolításában. A munkálatok megkezdése előtt nt. Fazakas Csaba esperes áldást kért a szorgos „felkiáltójelek” munkájára egy rövid áhítat keretében. A nagybodófalvi együttmunkálkodás során is bebizonyosodott,  hogy összefogással, Istenbe vetett hittel képesek vagyunk akár az erőnket meghaladó dolgok megvalósítására, és bár parányi porszemek vagyunk, isteni erő van velünk. A 80 fős csapatunk egy nap alatt elvégezte a betervezett munkát. A tudat, hogy tesvéreinken, egyházunkon segíthetünk, buzdította csapatunkat, fáradtságot nem érezve dolgoztunk.A sikerélmény nem lett volna teljes a finom ebéd, bográcsos nélkül, melyet nt. Fazakas Csaba esperes úr és az önkéntes asszonyok, lányok főztek meg.

A nagybodófalvi tapasztalat is példája annak, hogy a szeretet összekötő hídján elindulva, parányi felkiáltójelekként magunk is felemelt fővel járhatunk.

ifj. Makkai Zoltán