A válasz

„Jézus a válasz” – lehetett olvasni egy időben a metrókocsikon, egyéb helyeken kiragasztva. Egyes egyházi körökben szokás megmosolyogni az ilyen – pietistának, naivnak tartott – megnyilvánulását, missziós akciót. Jézus a válasz. De mi volt a kérdés? – reagáltak frappánsan némelyek.

Jézus a válasz. Mire? Az emberrel, világgal, egyházzal kapcsolatos minden igazi, égető alapkérdésre napjainkban is van kérdés bőséggel: mi lesz gyermekeinkkel, a házasságokkal, a családdal, az otthonnal, hazánkkal, Európával, az egyházzal, az egész törékeny, válságot, krízist megélő nyugati kultúrával? Csak nem Jézus mindezekre a válasz?

De igen. Hiszem és tudom, hogy ő a megoldás, a válasz: tanítása, élete, váltsághalála, feltámadása; Szentlélek általi folyamatos munkálkodása az akarata, szándéka szerint megújult egyház által.”[1]

Szeverényi János, evangélikus lelkész találóan fogalmazza meg napjaink, 2012 húsvétra készülődő böjtjének egyik alapgondolatát. Tanácstalan tekintetű emberek sokasága keresi az élhetőbb holnap fele vezető utat. Tanácsra, iránymutatásra szomjaznak ott, ahol a jövőkép újra és újra szilánkokra tört. Mi a válasz? Miért történik mindez? Miután összedőlnek stabilnak hit rendszerek, mi az, amire még hagyatkozhatunk? Mi az, amiért érdemes küzdeni? Melyik a megfelelő érték, irány, amit követni kell? Kire lehet, kire szabad, kire tanácsos odafigyelni? A szavak hatalmával sokszor visszaéltek. A régi értékekről volt és van idő, amikor azt hazudták, hazudják, hogy már idejét múlt kacatok, fölösleges, felejtésre érett szellemi ballasztok, haszontalan régi lim-lomok. Van-e egyáltalán hiteles, megbízható válasz, amire lehet építeni egy emberibb, élhetőbb világot, amire álmodni lehet valamiféle jövőt?

A személyes és társadalmi gondok nagyon sokrétűek. A divatos a mindent megmondó, megoldó szakemberek válaszaiban, a haladást, a folyamatos növekedést szolgáló nagyszerű ötletekben nincsen hiány. Szociológusok, pszichológusok, közgazdászok, informatikusok, a mindenható műszakiak hozzák egyre-másra megoldásaikat, a válaszok bőséges piaci kínálatait. A XXI. század szakemberei dolgoznak fáradhatatlan kitartással a válaszokon. És nyugodtan kijelenthetjük, hogy mindenre van recept, van szakszerű kínálat, válasz és megoldás. A családok, házasságok krízisére, a társadalom burjánzó anomáliáira, a gazdaság, a pénzmozgás akadozásaira jobb, korszerűbb és szakszerűbb megoldásokat kínálnak, mint bármikor. A tudományok és a technika fejlettsége továbbra is bíztatóan mosolyog ránk. Nem egy 2000 évvel ezelőtt élt ács szakmai tudásával és nem írástudatlan halászemberek, pásztornépek kompetenciájával rendelkező emberek vezetik ma a gazdaság, a nemzetek, a világ életét. Hát persze, hogy tudnak ők, a jól képzett, tanult és tapasztalatokkal rendelkező szakemberek a felvetett kérdésekre választ adni. Válasz mindenre van, megoldás azonban kevés.

Bármennyire is magabiztosan és bármennyire is jól képzetten áll a XXI. század magát „emberfelettinek” tartó embere a körülötte örvénylő válság közepén, a legnagyobb kérdésre a Végső Választ mégsem tudja. A halálfélelem, a jövőtlenség, a végesség idegtépő nagy kérdésére nincs válasza. Csak félelmei, bizonytalanságai és megválaszolatlan kérdései vannak. Lehet-e, van-e egyáltalán perspektívája, értelme, célja, az emberi életnek, a földi létnek? Miért is vagyunk a világon?

Az alapokat megrengető kérdésre a választ tegnap, ma és mindörökké, minden böjtben és minden húsvétkor változatlanul Jézus tudja megadni. Az ember, aki Isten Fia.

Mert ő valóban emberfelettit vállalt az emberért. „A pörnek vége.” Jézus fölött kimondták a halálos ítéletet. Vége. Jézusnak, aki gyógyított, megbocsátott, vigasztalt, tanított, életre támasztott fel embereket, kereszthalált kell halnia.A meggyötört és megalázott embert viszik, vállán a nagy kereszt, és a poros, meredek úton halad kimerülten, ki a városon kívülre. Az egész éjszakán át tartó gyötrelem után, a Kajafás, Pilátus és a nép előtt lezajlott fájdalmas perek után Isten Fia a Via Dolorosan elindul. Tizennégy stáció, összecsuklás, találkozások, búcsú könnyek és a halálra kínzott Jézus megérkezik a Koponyák hegyére. Bűnösök közé jött, bűnösökért jött, és bűnösök között feszítették keresztre. „Véres a kereszt tövében a fű.” Nincs tovább. A gyász és a fájdalom óriási erővel járja át a levegőt. A Koponya-hegyen fényes nappal sötétség lesz. Három órán keresztül elsötétedik minden. A templomban kialszik a mécses, kinyílik váratlanul az ajtó, és a kárpit kettészakad. A föld megrendül, sötétség borul a világra. És a néma éjszakában ott áll a kereszt.

Ott a kereszten áll az emberiség sok évezredes kérdése, ott áll a napjaink Európájának is a kérdése.

A válasz a mindenkor világosságot hozó húsvét hajnala. Van értelme, van célja, van tovább. Jézus az egész emberiség válságát maga cipelte fel a Golgotára. Maga szenvedte el azt a világégést, a mélységet, azt a pusztulást, amitől mi, modern emberek 2012-t emlegetve babonás félelemmel rettegünk. Jézus az, aki a kereszt éjszakájából, a lezárt sír reménytelenségéből kiemelte és ki tudja ma is emelni a magába roskadt szíveket. Maga mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet.”

Az Ő kereszthalála és feltámadása egy olyan idők feletti esemény, amely ma is a végső, a nagy Választ adja. Ezáltal kap a mi véges, töredezett, ellentmondásokkal terhelt emberi létünk értelmet, célt, mélységet, egy olyan nagyszerű jövőperspektívát, amely túlmutat a végesség, a mulandóság tragikumán, a nemlét abszurditásán.

Adorjáni Dezső Zoltán

a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke

Kolozsvár, 2012. húsvét

[1] Szeverényi János: Jézus a válasz. In: Evangélikus Élet, 77. évfolyam, 9. szám, 2012. március 4.