Adventus Domini

„Imé eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték!”  (Jel. 1, 7.)

Az adventtel újabb egyházi esztendő kezdődik. Az advent szóról sokaknak többnyire az ünnepi várakozás jut eszébe, a karácsonyt megelőző ünnepi felkészülés. A hívő ember számára az advent ennél sokkal több!  Az „adventus Domini” szókapcsolat az Úr eljövetelét jelenti, legalább háromféle értelemben: Jézus születését az evangéliumi beszámolók szerint, a második eljövetelét az utolsó ítélet napján, valamint Jézus befogadását a szívünkbe. Nos, Jézus Krisztus földre-jöveteléről rendkívül fontos tudni: bár „emberi csomagolásban” jött e földre, de ott volt benne az „isteni elem”, amit szépen fogalmaz meg Pál apostol: „Hála legyen a Istennek kimondhatatlan ajándékáért”! (2. Kor. 9, 15.)

Karácsonykor a gyermekektől szokták megkérdezni a felnőttek mosolyogva: „Mit kaptál ajándékba karácsonyra?” Honnan ez a szokás, kitől tanultuk, hogy karácsonyra megajándékozzuk szeretteinket? Hát Istentől, aki „adta az Ő Fiát ajándékba”! (Ján. 3, 16.) A testé lett Ige jelent meg karácsonykor egy jászolban, és ragyogott fel a világ számára a legnagyobb csoda! Az emberek gyakran beszélnek idegen bolygókon levő intelligens lények utáni kutatásról, hát meglátogatott bolygó lettünk, mert a mi Teremtő Istenünk lépett e világba. „Az Ige testé lett közöttünk lakott és mi láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét telve kegyelemmel és igazsággal”. (János ev. 1, 14.)

Kedves nemzettársaim! Isten, valami emberi ésszel felfoghatatlan szeretettel lépett be ebbe a sötétben tapogatózó világba. Napjaink hírközlő szervei gazdagon ontják reánk a szomorú háborús híreket, a Gender-elmélet egyre terjedő sátáni eszméit, a gazdasági válság fokozott, látható-érezhető következményeit. Nos, e világ lelki sötétségben van, annak ellenére, hogy egykor eljött hozzánk a világosság! Általa Isten azzal ajándékozott meg bennünket, ami nekünk nincsen, az Élettel! Mi nem rendelkezünk az elmúlhatatlan élettel, ezért Isten felkínálta számunkra az örök életet! Napjaink eseményei világosan bizonyítják: az embereknek nem kell az ajándék, amit Isten készített! Ennél nagyobb sértés nem kell, ami nem maradhat valós következmények nélkül: visszautasítani Isten ajándékát. Isten ajándéka olyan hatalmas mű, ami az örök létezésben soha nem volt és soha nem lesz, hiszen maga a teremtés is minden érte, minden általa és minden  reá nézve teremtetett! Hatalmas „forgatókönyvet” készített Isten a nagy megváltás művére. Még a Bibliát ismerő vallásos emberek sem tudják igazán felmérni, hogy az egész megváltást Isten „percnyi pontossággal tervezte el!” Mikor hangzott el először a Szabadító, a Messiás eljövetelének ígérete? Az Édenben!  Hol voltak akkor még a napistent imádó pogány népek? Csak 2 ember élt a földön! Az Ige azt mondja: „Amikor betelt az idő Isten kibocsátotta Fiát!” Isten az egyszerű ember életében is minden akadályt félre tud állítani. Történhetett valami véletlenszerűen ebben a világtörténelmi jelentőségű műben? Isten elküldte a szolgálatában álló angyalok egyikét – Gábrielt – Názáretbe egy szűzhöz, név szerint Máriához, és egy örömhírt mondott neki: „Üdvözlégy kegyelembe fogadott az Úr, veled van!”  Mária döbbenetére Gábriel azt kellet, hogy mondja: „Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál Istennél!” Mária ezután engedelmesen „igent” mondott az isteni üzenetre!

Drága magyar testvéreim! Az Édenben megígért Megváltó a csodák sorával érkezett e földre. Az események percnyi pontossággal tovább peregnek: Mária jegyese volt egy József nevű igaz embernek, aki miután megtudta, hogy áldott állapotban van, csendben, titokban el akarta bocsátani, megszakítani a jegyességet. Az Úr újra munkába állította angyalát, aki világos üzenetet továbbított Józsefnek: „Ne félj magadhoz venni Máriát, mert ami benne fogant az a Szentlélektől van!” Végül is teljesítette a megbízatást, magához vette feleségét, úgy áldott állapotban tették meg a hosszú utat a galileai Názárettől Betlehemig. A történéseket ismerjük: a szálláson nem volt számukra hely. Ettől függetlenül, amikor eljött az óra, Mária megszülte fiát, és bepólyázva jászolba fektette. „Házi feladat” mindannyiunk számára, választ adni van-e hely szívemben, otthonomban, családomban Jézus számára? Adventben karácsonyra készülünk! Karácsony az újjáteremtés ünnepe is. A mi szívünket is újjá teremti, hiszen Ő tudja, hogy a mi szívünk is egy tisztátalan istálló, de egy ilyen istállóban is hajlandó megszületni, megtisztítani, hogy újjá legyen minden, és ha Ő ott van, akkor lesz az istállóból templom, ha befogadom az életet. Nos, ha igazán befogadtam Isten csodálatos ajándékát, Jézus Krisztust a szívembe, boldogan zenghetem minden kedves magyar nemzettársam számára: „Nincsen ennél drágább hír a földön, Jézus Krisztus bűnöst üdvözít. Értem halt, hogy megszerezze üdvöm, vére minden bűntől megtisztít! Jézusomnak szeretete oly csodás, szeretetből van számomra gyógyulás, lelkemnek szabadulás.”

Bátkai Sándor