Ahogy Isten lát minket

„Isten letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van köztük értelmes, aki keresi az Istent?”

(Zsoltár 14, 2.)

Isten igéjében egyetlenszerű az, hogy önmagát magyarázza. Tökéletes képet fest minden kor emberének magatartásáról, az Édentől napjainkig. Az első ember szó szerint paradicsomi környezetben élt. Ma, amikor környezetünk, világunk szinte példátlan veszélyeztetettségben él, csupán ostoba álomkép lenne arra gondolni, hogy előbb-utóbb megtörténik a háborús felek közötti békekötés. Utána megszűnik a gazdasági mélyrepülés, helyreáll a természet megbomlott egyensúlya és romlatlan, boldog világ köszönt újra reánk. Nos, mint tudjuk a történelem az élet tanítómestere, Isten igéje – kezdve Ádámtól – számos nép életét mutatja be napi tanulságul minden kor emberének. Miután Ádám hallgatott a csábító szavára, megszegve Isten parancsát, „átszakadt a gát” és  azóta a bűn uralkodik a világon pusztító következményeivel együtt. A legnagyobb tragédia abban áll, hogy ezzel az eseménnyel az embernek a Teremtő Istennel való boldog kapcsolata szakadt meg. A bűn sorozata azonnal folyatódott, rövidesen bekövetkezett az első gyilkosság: Káin megölte testvérét. Fontos tudni, hogy az első bűneset óta, földre születésünkkel nemcsak szüleink „fizikai géntömegéből” hozunk magunkkal örökséget, hanem mindannyian az „ősszüleinktől örökölt” bűnnel születtünk e világra. Ahogy Isten igéje fogalmaz: „Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is”. (Róma 3, 12.). Ennél a pontnál hangzik el olykor a kérdés: az Örökkévaló Isten nem teremthette volna az embert olyannak, hogy képtelen legyen vétkezni? Nos, kétségtelen, Isten megtehette volna, de akkor azok a teremtmények nem lettek volna önálló, szabad döntési joggal rendelkező felelős személyiségek. Ez a „plusz” szellemi képesség teszi az embert emberré, ami megkülönbözteti más teremtett dologtól, hiszen Isten a saját lényéből adott belénk halhatatlan lelket. Az Ige világosan szól erről az isteni ajándékról: „A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig, visszatér Istenhez, aki adta”. (Prédikátor 12, 7.)

Kedves nemzettársaim! Alapvető fontosságú, hogyan lát bennünket Isten. Ő ezt világosan és egyértelműen tudtunkra adta. Ha viszont nem olvassuk és hallgatjuk Igéjét, így saját döntésünk alapján nem veszünk tudomást róla, azért már mi vagyunk a felelősek. Abszolút mindenkire vonatkozik az igei megállapítás kivétel nélkül: „Nincsen, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is!” Ez a megállapítás nemcsak a bankrablóra, kábítószer-kereskedőre stb. vonatkozik, hanem mindnyájan a bűn miatti elveszett állapotban vagyunk. Minden tett, gondolat, ami nem egyezik meg a Szent Isten akaratával, bűnössé tesz bennünket. A bűnre viszont kimondatott a halálos ítélet! Isten szava örökkévaló és eltörölhetetlen, ezért volt szükségszerű, hogy a történelem egy pontján, amikor azt Isten jónak látta, a halálos ítélet végrehajtása bekövetkezzen, az emberi elmét meghaladva, csodálatos módon. Szinte halljuk, amikor Isten ajkáról elhangzott a fájdalmas kijelentés: „Mit cselekedjem, hogy megmentsem a Sátán által bűnre csábított embert a pokoltól? Elküldöm az én szeretett Fiamat.” (Lukács 20, 13.) Jézus válasza az igazi örömhír számunkra: „Itt vagyok Atyám, küldj el engemet!” Aki elkéri Istentől Jézus áldozatára való tekintettel a kegyelmet, nemcsak a pokol borzalmaitól menekül meg, hanem elnyeri az örök, boldog együttlétet az Atyával és az értünk életét áldozó Jézus Krisztussal, a menny csodálatos országában.

Drága magyar testvéreim! Boldog, aki felismeri, hogy pusztán a kegyes cselekedetek, fáradozások „létráján” nem lehet a mennybe jutni. Ahhoz Isten segítségét kell kérni. Őszintén bevallani, hogy rádöbbentünk, vétkeink örökre elszakítanak Istentől, de az Ő szeretett Fiának áldozatára való tekintettel, elkérhetjük vétkeink eltörlését, a kegyelmet! Akik alázattal kérték az isteni segítséget, mindannyian megkapták. Az Ige számos példája buzdít, bátorít bennünket, hogy tegyük meg ezt a sorsdöntő lépést! Beszédesen szól erről egy leprás beteg története: egy bélpoklos jött Jézushoz, és leborulva kérte: „Ha akarod, megtisztíthatsz engem!” Jézus könyörületességre indulva, kezét kinyújtva megérintette őt, és mondta neki: „Akarom, tisztulj meg!” Azonnal eltávozott tőle a poklosság és megtisztult! Drága magyar testvéreim, Jézus ma azt mondja nekünk: „Aki szomjúhozik, jöjjön és vegye az élet vizét ingyen!” (Jel. 2, 17.) Az ingyen, nem azt jelenti, hogy „olcsó”. Neki ez sokba került! Számunkra inkább azt jelenti, hogy „megfizethetetlen”! Igen, Isten, amit soha meg nem tudnánk fizetni, nekünk ajándékozza „ingyen”! Ezért zenghetjük egy örökkévalóságon át: „Majd ha szemtől szembe látom lelkem Üdvözítőjét, térdre hullva Őt imádom, Ki meghalt sok bűnömért.”

Bátkai Sándor