Akolitussá avatták Piklor Lászlót és Kiss Mihályt

Vasárnap, a Jó pásztor vasárnapján történelmi eseményre került sor az arad-belvárosi római katolikus templomban, ahol a 17 órakor kezdődött ünnepélyes szentmisén akolit-avatásra került sor. Ezt megelőzően a kápolnában 16 órától az Egyházmegyei Ifjúsági Központ szervezésében a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola papnövendékei találkoztak az aradi, illetve a megyei fiatalokkal. Több megyebeli lelkész mellett Király Árpád marosi főesperes, arad-ségai plébános társaságában, Pál József Csaba temesvári megyés püspök is részt vett a kápolnában szervezett találkozón. Ott Csibi Levente III. éves papnövendék számolt be pályaválasztásának az előzményeiről, a motivációiról a majláthfalvi, a nagyiratosi, az arad-ségai, az arad-mikelakai, temesvári és arad-belvárosi fiataloknak. Amint kifejtette, 31 éves, III. éves teológiai hallgató, és hosszú út áll mögötte, hiszen az édesapja jó sportolót, erős ember akart nevelni belőle, ezért hatodik osztályos korában beíratta egy ökölvívó edzőhöz, ahol nagyon kemény edzéseken vett részt, hogy eleget tegyen az apai akaratnak. Őt azonban egyszer megérintette Istennek a meghívása, ezért lelki életre vágyott. Ezzel együtt 2003–2004-ben nagyon sok versenyen vett részt. Közben – ugyancsak az apai akartatnak engedelmeskedve – megismerkedett egy leánnyal, akivel jegyességre lépett, de kötelességének érezte elmondani, hogy ő Isten szolgálatára vágyik. Vele Budapestre költözött. 2017-ben zarándoklaton vett részt Medzsugoréba, ahol Istennek a meghívását olyan erővel érezte, hogy eldöntötte: a papi hivatást választja. Ehhez az álma is hozzájárult, ugyanis álmában azt látta, hogy a csíksomlyói nyeregben lévő Salvador-kápolna fölé sötét felhők gyülekeznek, de egyszerre egy ragyogó fényben álló oltárt látott, amely fölött az Oltáriszentség ragyogott. Ugyanakkor magát is papi ruhában látta az oltáriszentség fényében. Két hét múlva az álma megismétlődött. Szentgyónást végzett, bűnbánatot tartott, majd Budapesten esti líceumba járt, érettségizett, miközben magát fenntartotta. Utána felvételt nyert az Egri Szemináriumba, ahol két évet elvégzett, harmadévben azonban hazajött, mert a szülei idősek, ezért Gyulafehérváron folytatja a teológiai tanulmányait. Tíz évébe telt, amíg végre eldöntötte, merre vezet az életútja. Azt hitte, ha megházasodik, végleg eldönti, hogy világi pályát választ, de nem jött össze. Talán a végső döntéséhez az is hozzájárult, hogy a szülőfalujából kinőtt papnak az édesanyja mennyire büszke volt fiának a választására. Lelkileg teljesen megnyugodott, hiszen a jegyesének az életét sem rontotta el, ő közben férjhez ment.

Akolitus-avató szentmise

A fiatalok találkozóját követően, 17 órai kezdettel a belvárosi katolikus templomban megtartott szentmise kezdetén Pál József Csaba megyés püspököt és a jelenlévő lelkipásztorokat a közösség nevében Király Árpád marosi főesperes üdvözölte, majd felkérte, hogy avassa akolitussá Piklor László és Kiss Mihály állandó diakónus-jelöltet. A főpásztor a két jelölthöz intézve szavait úgy fogalmazott: az egyházmegyében az elsők között vállalják az akolitusi szolgálatot, ily módon mások számára is követendő példaképpé válhatnak. Az avatási szertartáson a megyés püspök kitért az akolitusok feladatára, mondván: „Ti az akolitusok tisztére vagytok kiválasztva, hogy azzal sajátos részt vállaljatok az egyház hivatásából. Az egyház életének csúcspontja és forrása az eucharisztia. Általa épül és növekszik Isten népe. Most azt a feladatot bízzuk rátok, hogy segítsetek a papoknak és a szerpapoknak tisztségük gyakorlásában, és szükség esetén megáldoztassátok a híveket, valamint a betegeket.”

Ezt követően az akolitus-jelöltek a püspök elé járultak, aki e szavak kíséretében nyújtotta át nekik az Eukarisztia ünneplésére előkészített pixist: „Vedd ezt az Eukarisztia ünneplésére előkészített kenyeret, és úgy élj, hogy méltóképpen szolgálhass az Úr és az Egyház asztalánál.”

Ünnepi prédikációjában Pál József Csaba megyés püspök Ferenc pápa üzenetéből idézett, amit a Szentatya a hivatások 59. világnapjára írt: „A szinodalitás, az együtt járás alapvető hivatást jelent az Egyház számára, és csak ebben a horizontban tudjuk felfedezni és értékelni a különböző hivatásokat, karizmákat és szolgálatokat. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az Egyház azért van, hogy evangelizáljon, hogy kimozduljon önmagából, és elvesse az evangélium magvait a történelemben. Ezért egy ilyen küldetés teljesítése csak az összes lelkipásztori terület összefogásával lehetséges, és azt megelőzően az Úr összes tanítványának bevonásával.” Ugyanis „a keresztség erejében Isten népének minden tagja misszionárius tanítvány lett (vö. Mt 28, 19.). Minden megkeresztelt ember, akármilyen egyházi funkciója vagy hitismeretekben való jártassága legyen is, az evangelizáció aktív alanya”.

A főpásztori prédikációt követően, az előtérben lévő püspök elé egyenként járultak az akolitus jelöltek, akiket a főpásztor egyenként akolitussá avatott, megáldotta őket, majd kezet fogott velük.

A vasárnap akolitussá avatott Piklor László és Kiss Mihály, valamint az akolitusi szolgálatra már felavatott, és a szentmisén jelen lévő Baum Péter az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és a Váci Egyházmegye Diakónusképző Intézetének növendékeként folytatják tanulmányaikat. A szentmisén az áldoztatást a frissen felavatott akolitusok, diakónusjelöltek végezték.

Az ünnepélyes, történelmi szertartás végén p. Blénesi Róbert plébános köszönetet mondott az akolitus-avatáson részt vett főpásztornak, az egyházi elöljáróknak, valamint a híveknek. Az akolitusok szolgálatára Isten áldását kérte.