Átmeneti állapot

„Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy erőm, ne hagyj el!” (Zsoltár 71, 9.)

Valamely termék esetében a kezdeti és a végtermék közötti időszakot átmeneti állapotként írjuk le. Ha ezt a gondolatot az emberi életre is alkalmazzuk, kimondhatjuk, hogy a földre születés és a halál közötti életszakaszt is tekinthetjük átmeneti állapotnak, hiszen nincs e földön „öröklakásunk”. Néhány évtizedes itt-tartózkodás után szükségszerűen át kell lépnünk a túlsó partra, ami viszont már végleges állapot. Van olyan, emberek kitalálta gondolatmenet, hogy az ember élete a reinkarnáció kapcsán visszatér e földre, egyelőre még meghatározhatatlan formában. Erről az állapotról sem a Biblia, sem a tudományos leírások nem szólnak. Sátán kezében sikeres eszköz arra, hogy „elaltassa” az ember lelkiismeretét: majd valamelyik életszakasz után sikerül megkapni az örök nyugalmat. Alapvető fontosságú tudomásul venni, hogy nem véletlenül lépünk e világba. Az Örökkévaló Isten az ún. véletlenekről is tud, és olykor elfogadja az Ő akaratán kívüli emberi döntést, hiszen az embert a szabad akarat jogával ruházta fel. Nos, végtelen nagy jelentősége van annak, hogy az emberi élet e földön egyszeri, megismételhetetlen, de folytatása van. Ez a folytatás a mi akaratunktól függetlenül létező objektív valóság, ha tudomásul vesszük, ha nem. Mert minden földre született ember megkapja Istentől a halhatatlan, továbbélő lelki részt is.

Kedves nemzettársaim! Az Aradi Magyar Napok rendezvénysorozata a kedves találkozások örömével töltötte meg szívünket. Jó volt látni a mosolygós, derűs fiatalokat, de a rég nem látott idősebb iskolatársak, barátok találkozása is boldog társalgások örömét nyújtottaa. Az ENSZ 1990-ben október elsejét az idősek világnapjának nyilvánította. Az élet isteni egyensúlyát az biztosítja, ha a fiatalok az idősebb nemzedékkel békességes, harmonikus kapcsolatot tudnak fenntartani, attól függetlenül, hogy a generációs távolságok gyakran gondolkodásbeli különbséget mutatnak. Jó, ha az idősebb nemzedék értékes, hasznos tapasztalatait kellő tapintattal át tudja adni a fiataloknak. Bölcsen, Isten segítségével meg is lehet tenni, különösen ha az idős ember úgy fogalmazza meg imádságát: Uram, segíts, taníts meg, hogy a különböző élethelyzetekben okos legyek és ne okoskodó! A fiatal pedig, ha látja az idősebb részéről a mentő szeretet kisugárzását, és elfogadja a hasznos élettapasztalatból fakadó jó tanácsot, az a javát szolgálhatja az élet nehézségei közepette. Minden földre született nemzedék számára viszont fontos tudomásul venni, hogy Sátán nem személyválogató. A maga speciális módszereivel támadja az időseket, a fiatalokat egyaránt. Gyakran halljuk a híradásokban, különböző személyiségek nyilatkozataiban: válságos, nehéz időket élünk! Minden nemzedék, de különösen a kellő élettapasztalattal nem rendelkező fiatalok fogékonyak lehetnek mindarra, ami újszerű, eltávolodik a régiesnek tűnő dolgoktól. Ebben nagy a „mélyre csúszás” veszélye. Csak egy példa: az egyre nagyobb teret hódító Gender-elmélet teljes uralmat vett Amerika fölött. A „szabad nem-változtatás” kapcsán ma már nem lehet igazán tudni, ki a férfi és ki a nő. Így például az Egyesült Államokban az „év nőjének” egy férfit választottak! Döbbenetes, de sajnos valóság!

Drága magyar testvéreim! Meghatóan szép és hasznos az idős Dávid király imája: „Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek!” (Zsoltár 714, 18.). Ha valaki hátat fordít Istennek, nyomban ajtót nyit Sátánnak. Jól fogalmaz a frappáns megállapítás: „A tétlen elme a Sátán műhelye!” Nyomban a bűn vírusával fertőzi az embereket. Jézus Krisztus kidolgozta a bűn elleni védőszérumot, de ez neki az életébe került, mert a bűn vírusa elleni egyedüli védőszer Jézus vére! Az idősek napja kapcsán emlékezzünk meg egy csodálatos eseményről, amely Isten ajándéka volt egy igaz és kegyes idős ember, Simeon számára, aki várta a megígért Messiást, Isten vigasztalását. Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, a karjába vette a gyermeket, és Istent áldva ezt mondta: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet készítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izraelnek!” Simeon karjába vehette Isten Szent Fiát! A mi drága magyar népünk szívét megnyitva zengheti: „Ó jöjj szívembe áldott Jézus! Így száll imám feléd. A lelkem oly csüggedt és fáradt, jöjj szívembe, jöjj ma még!”

Bátkai Sándor