Az Atya hazavár mindenkit!

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve!” (Máté ev. 11, 28.)

A technikai fejlődés magas csúcsán élünk, ennek ellenére erkölcsileg iszonyú a romlás, hiszen világválságok sorozatát látjuk egyre jobban kibontakozni. A média bőven ontja reánk a „romlás” híreit, amelyeket olykor már „saját bőrünkön” is érzünk! Az emberiség történelme Éden óta világosan bizonyítja, hogy az Istentől való elfordulásnak nagy ára van, és minden kor embere megtapasztalta az ősi igazságot: „Amit vetettél azt aratod”! Az ótestamentumban felsorolt történelmi képek, amelyek a zsidó nép felemelkedését, illetve bukásait okozták, számunkra írattak meg örök tanulságul. Ámosz prófétának például, egy boldog, jóléti társadalom bukását kellett megjövendölnie: „Mert semmit sem cselekszik az én Uram az Úr, míg meg nem jelenti titkát szolgáinak, a prófétáknak.” Igen, Isten Ámosznak megjelentette Izrael bukását, és annak okát is. Figyelmeztetése különböző módokon történt: visszatartotta az esőt, dögvésszel sújtott egyeseket… stb. Mindennek ellenére, nem tértek vissza Istenhez, ezért tovább folyt mentő szándékú, jóindulatú üzenete: „Készülj fel Izrael, hogy találkozz a te Isteneddel”! (Ámos 3:1–4.13.). A hitehagyás jelensége nem csak a múltra jellemző, tapasztaljuk már az újtestamentumi kor elején is, ezért nyilatkozik Pál apostol szomorúan Timóteusz számára: „Igyekezz minél előbb hozzám jönni, mert Démász elhagyott engem, mivel e világhoz ragaszkodott” (2 Tim. 4, 9.). Nos, aki e jelenvaló világhoz ragaszkodik, az előbb-utóbb elhagyja az Urat is. A népek „összekeverése” pedig a Sátánnak különösen sikeres eszköze minden korban. Most például a 21. századra felgyorsult a keleti, iszlám országokból történő népvándorlás a „boldog jóléti” társadalmak irányába. Ha egy muszlin országból érkezőnek sikerül európai országba jutnia, nyomban azt állítja: „Allah azt neki adta”! Ez a nyomás, napjaink egyéb tragédiái mellett egyre csak nő! Európa felelős döntéshozóinak szemét Sátán megvakítja.

Kedves nemzettársaim! A bűneset miatt elhangzott a bűnre, illetve elkövetőjére szóló halálos ítélet, de maga a természet is szenved, mert az ítélet szavai között ott van: „Legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben”!  (1Mózes 3, 17.). Az ember mellett az egész teremtett világ várja az átok alóli felszabadulást. „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (Róma 8, 19.). Nos, az emberekre vonatkozólag egészen világos üzenete van Pál apostolnak: „Aki segítségül hívja az Úr nevét üdvözül”! (Róma 10, 13.). Napjainkban a bajok sokaságáért a hitehagyott álomvilágban élő emberek tömege alázatos segítségkérés helyett számon kéri az Örökkévalót: „Ha Isten jó, miért enged meg ilyen  borzalmakat, mint a háború, vagy egyéb tragédiák sokasága, amelyekről naponként értesülünk a médiában?” Arra nem gondol, hogy a Szeretet Istene, nem gyönyörködik az ember pusztulásában, hogy a gonosz dolgok és egyéb tragédiák hátterében a keményszívű ember áll, aki inkább hallgat a Sátán sugalmazására, mint a szeretet Istenének segítő, figyelmeztető szavára. Jézus Krisztus a Miatyánk imádságban úgy tanított: “Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben úgy e földön is…”! Nos, Isten akarata az emberek közötti békesség és szeretet munkálása, s aki ezt teszi e földön, jutalma el nem marad: mennyei örömben lesz része!

Drága magyar testvéreim! Istennek örök törvényei között találjuk azt is: „Aki mást felüdít, maga is felüdül”! Minden jó cselekedetet Isten maga készít el az emberek számára. Mint ahogy a szülő szereti gyermekét, és mindent elkövet boldogulásáért, az Örökkévaló számára emberi elmét meghaladó öröm volt találkozni naponként az Édenben a szeretetének csúcspontjaként megalkotott embergyermekével. Amilyen „hőfokon égett” szeretetének lángja, olyan mélységes fájdalmat érzett az ember bukása kapcsán. Emberi aggyal felmérhetetlen fájdalmában hajlandó Fiát a keresztfára szegeztetni, hogy kiragadjon bennünket a Sátán pusztító kezéből, hogy visszanyerjük az „örök Édent”. Ezt a csodás szeretetet érzékelteti a tékozló fiú története, aki a „valósítsd meg önmagadat” sátáni illúzió hatása alá került. Kikéri a család vagyonából a reá eső részt, majd útnak indul. Végre megszabadult az otthoni rend „fogságából”. Kezdetben, sok barátja van, akik élvezik hazárd, tékozló életfelfogását. A parázna nők, férfiak társaságában könnyen csúszik a pénz. Végül szorult helyzetbe kerül, barátai elhagyják, már nincs, aki segítsen rajta, elszegődik disznópásztornak, s ott a legmélyebb ponton döbben rá, milyen irányba lehet élete számára „az előre”, azaz kilépés a legmélyebbre csúszott élethelyzetéből. Végül rádöbben, az előre számára: visszatérni az atyai házhoz!  Ezután könnyekre fakasztó az Atya szeretetének megnyilvánulása, hiszen, amikor meglátja bűnösen, rongyosan hazatérő fiát, elébe fut, nyakába borul és megcsókolja őt, azzal a végtelen örömet sugárzó kijelentéssel: „Mert az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott”! Ugyanakkor örök példakép minden megtérő bűnös számára a fiú vallomása is: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened!” Kedves testvéreim, a mennyei Atya szeretete ma is várja a hazatérni vágyó magyar tékozló fiakat is, mert kegyelmében szeretné részesíteni, ahogy buzdít egy kedves énekünk: „Nincs helyed Jézus számára? Nézd az ajtód előtt áll, arra vár, hogy bebocsássad, tárd ki szíved néki már… míg a kegyidő jelen van, nyisd meg szíved ajtaját!”

Bátkai Sándor