Az „üres vallásosság” hiteltelen

„Ahogyan a test halott a lélek nélkül, úgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” (Jakab 2, 26.)

Az Örökkévaló Isten miután megteremtette a fizikai szemünkkel láthatatlan szellemi világot, elhangzott a folytatásról tett kijelentése is: „Teremtsünk embert, a mi képünkre és hasonlatosságunkra!” A döntés a gyakorlatban meg is történt, hiszen megjelent az Éden lakója, Ádám, majd hűséges párja, Éva. Alapvető dolog tudomásul venni, hogy az emberi test fizikai-anyagi dolgokból épül fel. Tudatos, szellemi értékekkel felruházott élőlénnyé úgy vált, hogy Isten saját magából adott neki egy halhatatlan lelket, amely a fizikai test halála után visszatér Istenhez, aki adta azt neki. Ennek a folyamatnak jelentősége, a jövőt illetően akkor válik igazán maghatározóvá, amikor befejeződik az ember földi élete, és átlép a halál kapuján a túlsó partra. Nos, a bűn megjelenése óta minden földre született ember egy napon szükségszerűen átlép a halál kapuján. A portest itt marad, és a földbe kerül, az élő lélek azonban visszatér a szellemi világba, ahol eldől létének további sorsa. Erről a létező valóságos világról, megtévesztés nélküli igaz dolgokat csak a Biblia közöl velünk. Ennek tudatában Isten igéjét, mint az Örökkévalótól kapott ajándék, a hit képességével kell olvasnom, és mindazt, amit számomra benne közöl, létfontosságúnak kell tekintenem! Mózes utóda Józsué, aki révén Isten bevezette Izrael népét a megígért Kánaánba, megkapta a minden ember számára érvényes törvényt: „Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz”. (Józsué könyve 1, 8.)

Kedves nemzettársain! Fontos megállapítani: a Biblia nem meséskönyv, nem emberek által kitalált „fikció”, hanem az Örökkévaló Isten felbecsülhetetlen értékű ajándéka megváltásunk érdekében. Központi személyisége: az életét értünk áldozó Jézus Krisztus! Ezt maga a Megváltó is érzékletesen kifejtette feltámadása után az Emmaus felé haladó tanítványok számára, amikor melléjük szegődött. Látva a kereszt miatti keserűségüket elmondta, hogy Mózestől kezdve a Biblia utolsó lapjáig mind a Megváltó Jézusról szól. Miután Jézus a tanítványok kérésére otthonukba lépett, és megtörte a kenyeret, megnyílt a tanítványok szeme, felismerték a Megváltót. Ő eltűnt a szemük elől, de a boldog felismerés azonnal útra indította őket, közölni tanítványtársaikkal, hogy találkoztak a feltámadott Mesterrel. Alapvető fontosságú feladat számunkra hitünk megvallása a templomban, de a templomon kívül is! A megvallás alátámasztása viszont cselekedetek által kell, hogy történjen! Különben, ahogy a Biblia fogalmaz: az ördögök is hisznek, hiszen tudják, honnan lettek kitaszítva, csak nem cselekszik Isten akaratát. A hívő ember a megváltást elfogadja, mint valós történelmi tényt, és Jézus Krisztus felhatalmazása alapján hirdeti az embertársak számára. Különben, az üres vallásosság hiteltelen, hatástalan. Ígéret szerint, jutalmat csak az igét hirdető és cselekvő hívő kaphat. Remekül fogalmazott Péter apostol Jézus Krisztusra vonatkozóan: „Örök életnek beszéde van tenálad”! (János ev. 6, 68.). Aki az örök életről szóló Igét adja tovább embertestvéreinek, a Jézusi parancs szerint, az az örök élet ajándékát kapja Istentől.

Drága magyar testvéreim! Hogyan rendezzük be az életünket? Kire és mire hallgatunk? Mennyire befolyásolja mindennapi tetteinket a divat, a megfelelési vágy környezetünk számára? Mennyire hat ránk az a letisztult igaz tudás, amit Jézus mutatott meg nekünk? Mennyire hat ránk a ma, és mennyit tudunk felfedezni, és megőrizni a régi bölcs életből? Napjainkban, amikor ember embernek ellensége, harcban állnak országok egymással, fegyveres bűnöző bandák garázdálkodnak, a mélyre süllyedés döbbenetes emberi tragédiákat hoz elénk, csak Isten igéje tud erkölcsileg egészséges, hitbeli tudást adni számunkra.  Jézus a szeretet Istene, tanulságos történetet mondott el egy törvénytudónak, aki miután csak kísérteni akarta Őt, Jézus megkérdezte: „Mi van megírva a törvényben?” A farizeus pontosan idézte a szeretet törvényét, amely tartalmazza Isten, de a felebarát iránti szeretet fontosságát is. Majd megkérdezte Jézustól: „De ki az én felebarátom?” Jézus ezzel a történettel válaszolt: Egy ember éppen úton volt, amikor rablók támadták meg. Megverték, úgy, hogy mozdulni sem bírt. Aztán elvették mindenét, és magára hagyták. Sokáig nem járt arra senki. Egy idő után, megjelent egy pap. Amikor azonban meglátta a sérültet, nagy ívben elkerülte. Később egy lévita is odaért. De ő is magára hagyta őt. Végül egy idegen érkezett oda, egy szamaritánus. Amikor meglátta, rögtön megsajnálta. Odament, és megtisztította sebeit, bort és olajt öntött rá, majd bekötözte azokat. Aztán feltette a saját szamarára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap így szólt a fogadóshoz: Mennem kell, viselj rá gondot! Fogd, itt ez a pénz! Ha ennél többet költenél rá, megadom neked, amikor visszatérek. Jézus a történet végén megkérdezte: „Mit gondolsz, ki szerette igazán a bajba jutott embert a három közül? Az, aki irgalmas volt hozzá” – hangzott a válasz. Nos, kedves magyar testvéreim, szükségszerű tudomásul venni, nem a magukat vallásosnak vélők voltak a szeretet hiteles képviselői. Ezért is az Ige nem „takargat”, valósan fogalmaz: „Az ördögök is hisznek.” Ők tudják, honnan kerültek a kitaszítottság állapotába, mert ellenszegültek, nem cselekszik Isten akaratát! Akinek hite csak „szavakban áll” cselekedetei nem igazolják hitét, önmagát csapja be! Istent nem lehet megtéveszteni! Így jutottak, Sátán és az ő gonosz angyalai, az isteni ítélet alapján az örök tűzre. Számunkra viszont Isten, az Ő Fiában elkészítette a megmenekülés útját, ezért zengjük boldogan: „Az Úr legyen áldott: nagy dolgokat tett, leküldte a földre kit úgy szeretett! Ó lásd Jézus értünk halt kereszthalált, hogy megnyissa nékünk az üdv ajtaját.”

Bátkai Sándor