Egyedül Isten nyújt menedéket

„Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el!”

                                                                                        (Máté ev. 24, 35.)

A Teremtő Isten az Éden kertjében csodálatos életteret készített az ember számára. Az ige szerint oda helyezte őt azzal a feladattal, hogy „művelje és őrizze azt”. Az élő, gondolkodó ember számára a létezés csak értelmes tartalommal képzelhető el. A semmittevés az ítéletnek bizonyos formáját jelentheti számára. Ezért is tapasztalható, hogy az aktív, tartalmas munkaévek után nyugalomba vonuló idősek számára gyakran nehéz elfogadni a mozgalmas életből való hirtelen történő kikapcsolódást. Fokozottan jelentkezik ez az életérzés azoknál, akik nem élnek igazán közösségi életet. Ebből eredően is észlelhető az emberekkel való folytonos kapcsolat hiánya, amely olykor magányossá, depresszióssá teszi.

Az ember életének végső értelme és célja Isten, hiszen Isten létének elismerése, az ember legbensőbb énjét érinti. A világmindenségben folytonosan jelen van, hiszen mint Örökkévaló előtte nincs lehetetlen. Fizikai létünk szempontjából fontos tudni: „Hozzáférhetetlen világosságban lakozik, és az emberek közül senki nem látta, se nem láthatja.” (1Timótheus 6,16.) Nem részvétlenségből, a magunkra hagyás szándékával teszi ezt Isten, mert eközben fenntartja az élet lehetőségét a Földön a bűn pusztító, romboló erői ellenére. Isten fizikai szemünk előtt azért láthatatlan, mert a bűnnel fertőzött ember számára mind lelkileg, mind fizikailag elviselhetetlen lenne az Ő sugárzó jelenléte.

Kedves nemzettársaim nyugodt, értelmes létezésünk számára alapvető szükségesség: megbékülni Istennel. Erre viszont csak egy mód áll rendelkezésünkre: ha elfogadjuk azt a megoldást, amit a megmentő Isten hozott létre, hogy áthidalja a bűn miatt létrejött óriási szakadékot. Nos, ezt a hidat úgy hívják, hogy Jézus Krisztus. Aki elkéri és elfogadja a Megváltó által nekünk nyújtott kegyelmet, az megszabadul a magányosság nyomasztó helyzetéből, hiszen újra a szerető Isten közelében élhet. Ha fizikai ereje már gyengülést is mutat, az Örökkévaló szeretete lelkileg-szellemileg tartalmassá teszi életét, ami elviselhetővé teszi még az ún. „nem szeretem” napokat, éveket is. Szomorúan tapasztaljuk, hogy világunk egyre mélyebbre süllyed az egyre fokozódó istentelenség útján. A háború borzalmai, a brüsszeli korrupció növekedése, a migrációs tömegek befogadása, illetve „szétosztásának” témája, ékesszólóan bizonyítja az EU vezetői minősíthetetlen mélyre csúszását. Hol vagy „keresztény” Európa, amikor a franciaországi és egyéb „boldog” Nyugat Európai városokban fennhangon szól az „Alah akbar?” 

Sajnos, egész Európa sodródik a „sehova sem vezető” céltévesztett állapot felé. Elvetette az Istentől kapott „vezérfonalat”. A felelős vezetők téves világlátása egyre jobban belefolyik az emberek általános gondolkodásába. Ha félretesszük a keresztény alapértékeket és csupán a fenntartható fejlődés által nyújtott kényelem és jólét társadalmának a megszerzését célozzuk meg, egy idő után azok foglyaivá válhatunk. Eközben kiürül az ember lelkileg és elveszíti a hit pajzsát, nem veszi észre, hogy a gonosz ellopja békéjét, és ami mindenek felett a legfontosabb, örök életét. Napjainkban már emberek milliói – különösen a tekintélyes nyugati társadalmakban – élnek a technika és a magasabb életszínvonalra való törekvés rabságában. 

Drága magyar testvéreim, jól ismert igazság, hogy „hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni”. Berzsenyi Dániel szavait idézve: „Szemünk a Napba bele nem tekinthet”, de megkaptuk Istentől az Ige zsinórmértékét, a Szentírást, amit hittel magunkba fogadva életünk nem lesz céltévesztett. Természetesen, el kell higgyük a folytonosan aktuális Krisztusi üzenetet: „Aki énhozzám jön, semmiképpen ki nem vetem.” (János 6, 37.) Bárcsak észrevenné a mi drága magyar népünk a hitehagyás veszélyét, és meghallaná az Ige aktuális üzenetét: „Közel van az Úr minden Őt hívóhoz, mindenkihez, aki hűséggel hívja Őt.” (Zsoltárok 145, 18.) Ha hisszük, ha nem, a számonkérés el nem marad. Elfogadtad Isten hívását, vagy sem, mert Jézus Krisztus nagy árat fizetett értünk a Golgotán. Isten tehát nem „mesével tart bennünket”. A templomok, gyülekezetek ajtaja nyitva van. Vegyük tehát komolyan, hiszen örök, boldog  jövőnk szempontjából csak egy megoldás van, ahogy azt drága énekünk megfogalmazza: „Szavadra ó Uram, íme jövök Eléd, s üdvöm véredben keresem, mely folyt sok bűnömért.”

Bátkai Sándor