Egyensúly vagy bizonytalanság?

„A reménység Istene pedig töltsön be titeket békességgel” (Róma 15, 13.)

Ha egyetlen szóval akarnánk kifejezni a jelen generáció általános létét, a bizonytalanság kifejezés állana legközelebb a valósághoz. Sokkal több ember bizonytalanabb a jövőben, mint eddig bármikor. Bizonytalan, hogy egy ellenséges nemzet oltja-e ki életüket váratlan terrortámadás, vagy egy nukleáris háború törli-e el hirtelen az emberiséget a föld színéről, netalán a globális felmelegedés pusztít el előbb-utóbb bennünket. Milliók élnek teljes bizonytalanságban, mert nem tudják, hogy a következő étkezésüket honnan teremtik elő, meddig tartanak az egyre erősödő gazdasági nehézségek. Nyugtalanok, hogy mi következik még erre a világra. Komolyan aggódnak a gyermekeik jövőjét és a társadalom irányát illetően. A társadalom erkölcsi alapja összeomlani látszik. Azok az alapelvek, amelyeket egykor biztosnak vettünk, ma komolyan megkérdőjeleződnek. Sokan elveszítették a hitüket a derült holnapban és a biztos jövőben. Valaki így szólt a remény fontosságáról: „Napokig élhetünk étel nélkül, órákig víz nélkül, percekig levegő nélkül, de egy pillanatig sem remény nélkül.” A biztos jövő tudatának hiányában az embert a mély reménytelenség és depresszió kerítheti hatalmába. Menekülni ebből a sátáni mélységből egyedül csak az Örökkévaló Isten segítségével lehetséges! Jézus Krisztus éppen azért jött e földre, hogy legyőzze az ember erejét meghaladó Sátánt, aki mindenkit a saját sorsára szeretne juttatni, hogy a pokol örök tüzét szenvedje a szabadulás lehetősége nélkül!

Kedves nemzettársaim! Pál apostol imája, kívánsága a római gyülekezet felé ma felénk is érvényes, hogy a Szent Szellem ereje, békessége töltsön be minket, hogy bővelkedjünk a reménységben. Miért? Azért, mert a mi Istenünk a reménységnek az Istene. Olyan Isten, aki nemcsak ígérget, hanem valóban be is tölt. Rengeteg prófécia szól erről a Bibliában. Ezek a próféciák nagyon különböznek attól, amit az ember adhat. Pontosak, ráadásul valóra válnak. Isten betölti ezeket. Nemcsak puszta ígéret, ami vagy meglesz, vagy nem, hanem pontosan úgy történik, ahogy Isten megígérte. Reménységünk tehát nem egy ködös „talán igen, talán nem”. Emberileg is sok minden van, ami felől reménykedünk: „jobb lesz a gazdasági helyzetem, elmúlik a fogfájásom” stb. Amit viszont Isten megígért, az kétségtelen bizonyosság, mert ezek Isten ígéretei. Alapvető fontosságú kérdés tudomásul venni, hogy földi életünk véges, és „minőségétől” függetlenül, át kell lépnünk a túlsó partra! Minden itt marad, a jó is, a rossz is! Örökkévaló világba lépünk át! Ezért tehát ildomos rendkívül komolyan gondolni erre a tényre, mert létezésünk nem fog megszűnni! Nehéz téma, mert földi értelmünkkel nem igazán tudjuk felmérni, mit jelent a vég-nélküliség! Ezért kulcsfontosságú hittel elfogadni az Ige valós tudósítását: van örök, boldog élet a dicsőséges mennyországban, és van létező valóságos, elmondhatatlanul kínos pokol. Az ember saját döntése alapján, csak e két sors között választhat, és ez a bizonyos választás ezen a földön dőlhet el! Tudnunk kell, hogy ez nem emberek által kitalált fantázia, hanem Isten Igéjének tudósítása: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta!” (János ev. 3, 36.) Minden olyan tanítás, amely a túlsó partra érkezett emberek sorsát nem az örök Ige alapján magyarázza, bűnös megtévesztés. Jézus azért bírálta egykor keményen a „bölcs farizeusokat”, mert hamis tanításaikkal a sátáni tévútra vezetést szolgálták: „Így tettétek érvénytelenné Isten igéjét a ti hagyományaitokért”. (Máté ev. 15, 6.) Szomorú példákról lehetne szólni, hiszen még a keresztény világ egy része is magába fogadta az ősi pogány halottkultuszt. Ilyen „ünnep” okozott Dél-Koreában súlyos tragédiát, több mint 150 ember halálát, sebesültek sokaságát!

Drága magyar testvéreim! E földi bizonytalanságban csak Isten igéjének befogadása tudja az ember életét egyensúlyban tartani. Megóv a sátáni elhajlásoktól és az örök élet útjára állítja lábunkat. Dávid zsoltárában így fogalmaz: „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened!” (Zsoltár 119, 11.) Egyedül a bűn, illetve a bűnben való megmaradás tud elszakítani bennünket az Örökkévalótól. Megkaptuk viszont a hit csodálatos ajándékát, és általa elfogadjuk a Biblia központi üzenetét: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta érte.” Igen, adta, hogy a kereszten kifolyt vére megtisztítson bennünket vétkeinktől, mert Isten tökéletesen tiszta világába csak Jézus vére által megtisztított „fehér ruhában” léphetünk be. Aki ezt megérti, itt e földön kell hittel elkérnie a kegyelmet, amit Jézus Krisztus áldozatára való tekintettel meg is kaphat, mert „Akié a Fiú azé az élet”! Adja Isten, hogy a mi drága magyar népünk is megtegye ezt a sorsdöntő lépést, hogy ott az örök boldogságban találkozzunk előrement szeretteinkkel. Akkor reánk is érvényes lesz az Ige megállapítása: „Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból és megmosták ruhájukat és megfehérítették a Bárány vérében”. (Jel. 7, 14.)  Boldogan énekelhetjük az üdvözültek hatalmas kórusában: „Majd ha szemtől szembe látom lelkem Üdvözítőjét, térdre hullva Őt imádom, ki meghalt sok bűnömért.”

Bátkai Sándor