Hirdetni az Evangéliumot

Nt. Prém Imre Csaba református lelkipásztor a belényesi szolgálati helyéről – ahol helyettes lelkészként szolgált nt. Réman István lelkipásztor mellett – meghívás alapján érkezett folyó év február 1-jén a borossebesi gyülekezetbe.

A 85 lelket számláló, önálló gyülekezet családias szeretettel fogadta a lelkészt és családját, akik számára azért is megfelelő az új szolgálati hely, mert közel esik a tiszteletes asszonynak a Bihar megyei Belényesen élő családjához. Legfontosabb azonban a szolgálati lehetőség és a hívekben lakó lelki gazdagság tovább gyarapítása. Amióta Borossebesen szolgálnak, megnőtt az istentiszteleteket látogató hívek száma. Ha többen járnak templomba, különös értelmet kölcsönöz a szolgálatnak. Noha kevés az egyházfenntartó református hívő, hála az előd-lelkészeknek és a presbitériumnak, felújították az egykori egyházi iskola, illetve más egyházi épületet, amelyeknek a bérleti díja a gyülekezet bevételeit gyarapítja, elősegíti a lelkész megélhetését is. Ugyancsak az elődök kívül-belül szépen felújították a templomot, a parókiát, annak az előterét, míg a templomudvart bádog kerítéssel övezték, a helybeli polgármesteri hivatal jóvoltából préselt burkolóanyaggal vonták be. Az elődök a templomkert felújításához is hozzáfogtak, oda földet hordtak, amit jelenleg parkosítani próbálnak, virágokat, zöld övezetet telepítenek oda. A templomkertben az aradi 13 vértanú emlékére valamikor ugyanannyi fenyőfát ültettek, amelyeket féltve óvnak, ápolnak.

Mivel az egyházi ingatlanok rendben vannak, a fizikai munka java része el van végezve, nt. Prém Imre Csaba elsőrendű feladatának tekinti a gyülekezeti élet élénkítését. Fiatalok még kerülnek, gyermek viszont igen kevés, a tiszteletes úr kislányával, Annával együtt csupán 2 magyar gyermek van a gyülekezetben. A közelmúltban egy mama a kis unokájával Déznáról érkezett, csakhogy a gyermekkel csak románul, illetve németül lehet értekezni. Nyáron vagy vakációban megszaporodik ugyan a gyermekek száma, mivel az Aradra vagy máshova elszármazott borossebesi magyarok ilyenkor a nagyszülőkre bízzák a csemetéiket.

Építeni lehet-e jövőt gyermektelen gyülekezetben?

Nt. Prém Imre Csaba az első borossebesi prédikációjára készülve „Nincsen itt maradandó városunk, ha a jövendőt keressük” Római levélbeli mottót választotta, ezért a jövőt nem az emberek között keresi, hanem a Jó Atya kezében látja azt. Mert Ő tudja, mit akar ezzel a gyülekezettel, amelyikkel csodát is tehet. Nekünk elég, ha szolgáljuk Őt és végezzük a magunk dolgát. Ezt tartja a legnagyobb kihívásnak, aminek jegyében bizakodik: ha meg nem is újul a gyülekezet, de lelkileg legalább felfrissül, amiben maga is közreműködhet az evangélium hirdetésével. Kis vagy nagy gyülekezetben egyformán hirdetni az evangéliumot nagy feladatnak tekinti, ezért végezte el a teológiát, ezért lett lelkész – vallott a borossebesi szolgálatáról nt. Prém Imre Csaba lelkipásztor.