Imádság nélkül nincs felépülés!

„Imádságban ás könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket...!” (Filippi 4, 6.)

Erőteljes szekularizáció jellemzi ma a világot, ezen belül – ki kell mondani – az egyesek által még mindig kereszténynek mondott Európát is. Fontos megállapítani, hogy ma már nem igazán tanítókra van szükség, hanem „tanukra”, akik kettős szerepet vállalnak: elmondják érthetően az evangélium üzenetét a 21. század embere számára, és életvitelükkel bemutatják azt. Másképpen hatástalan! A becsületes hitéletre törekvő ember folytonosan ellenséges környezetben van. Maga Jézus mondta: „Íme, én elküldelek titeket mint juhokat a farkasok közé...” (Máté 10, 16.) Szinte logikátlan bárányként élni a farkasok között! A farkas nem fog szeretni, inkább „bekebelezni” akar, hiszen a farkas hússal él! Hasonlóan a Sátán is nagy hatalom, ezért célja szintén a bekebelezés, hogy hatalmát gyakorolja felettünk. Jézus viszont megígérte, amíg az Ő munkáját végezzük, velünk van a világ végezetéig! Alapvető fontosságú megérteni, aki Jézus Krisztus nevében elkéri Isten segítségét, nem csalódik, imája nem marad válasz nélkül. Fontos gondolatot fogalmaz meg Csókay András idegsebész professzor a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hírnöke: „Az ima fontossága kiemelten fontos, amellyel Magyarország megmentheti a szerencsétlen, romokban heverő, Szodoma és Gomora szintre jutó Európát”. Végül is a megfogalmazás értékes, mert imára serkentő, a gond viszont ott van, hogy a megmentés nem Magyarország, hanem Isten kezében van! A magyar nép történelmi múltjában jelentkező sok-sok bukás, vereség világos bizonyítéka annak, hogy nem attól kértük el a kegyelmet, „akinek adatott minden hatalom mennyen és földön”, hanem másod-harmadlagos  személyek segítségét kértük. A valóság kimondása sok megtévesztett embert sérthet. Aki olvassa e cikket, gondolkozzon el azon, hogy az Ige nem hazudik, és egyedül Jézus Krisztusra mutat, mint megmentőre! „Mert egy az Isten, és egy a közbenjáró is Isten és az emberek között, Jézus Krisztus!” (1 Tim. 2, 2–5.)  Sajnos, múltunk sok tragédiát tartalmaz, de az egymásnak feszülés napjainkban is tart, ennek ellenére még most sem késő, a kegyelmet el lehet kérni Istentől Jézus Krisztus áldozatára való tekintettel. Ebben lehet jelentős szerepe, minden őszintén imádkozó magyar embernek. Isten, egyedül Jézus Krisztusra való tekintettel megszabadíthat Trianon átkától, e világra zúduló sok egyéb átkos szennytől.

Kedves nemzettársaim! Amíg e földi létben élünk, hullámhegyek és hullámvölgyek között zajlik életünk. A hullámhegyek hálaadásra serkentenek, de Isten a nehézségek közepette is felajánlja segítségét, amelyek közelebb visznek hozzá. Ezért buzdít Igéjében imára: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem.” (Zsoltár 50, 15.) Sátán ezzel szemben folytonosan azon dolgozik, hogy elszakítsa az embert Istentől. Taktikája, hogy csábító kínálattal gyors sikert ígér, és az ember „beveszi” a cselt: jobb ma egy gyors – akár csalfa – politikai, gazdasági előmenetel, mint várni a megígért üdvösségre, ami bár valóságos hit nélkül elérhetetlen! Ha csupán földi célokra építek, életem végén üres maradok, mert minden itt marad, a hit pedig átkísér az örök életbe. Az emberi tapasztalat „gyenge lábakon áll”, olyan mintha valaki a megfagyott hóba szúrja le a kardját. Amíg fagyott a talaj, minden jónak tűnik, de amikor olvadni kezd a hó, a kard egyszerűen elgyalogol onnan! A kereszténységnek nincsen más kiútja a jelen „állóvizes kátyúból”, mint visszatérni az ősforráshoz, máskülönben a modern világ trendje, a korszellem magával rántja az embereket, és létrejön a „kortársi társtalanság”! Jól példázza ezt mai digitális világunk. Vannak digitális „bennszülöttek”, digitális „bevándorlók” és digitális „analfabéták”! A szétszakadás magányosságot is hoz magával. A magányosság okozóját olykor úgy hívják, hogy komputer, okostelefon… stb.

Drága magyar testvéreim! Sok ember magától próbál felépülni problémáiból, anélkül, hogy Istenhez fordulna imádságban, cselekedeteiben követné Isten akaratát, rendeléseit. Maga az Örökkévaló jelentette ki: „Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az Úrnak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek tart, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az Úr, vagyok a te gyógyítód.” (2. Mózes 15, 26.) A helyreállás kísérlete Isten nélkül hosszú távon, egyének, de népek életében sem működött. Ma az egész világra zúdul a bajok sokasága! Figyelem: Istent nem lehet becsapni, ha a mi magyar népünk lemond az üres, megszokott „imamormolásról”, ha őszintén Isten elé tárja napi gondjait, csodát  tapasztalhat. Frappánsan fogalmazva: „térdre magyar, hív az örök haza. Itt az idő, most vagy soha… imádkozunk, vagy rabok maradunk, ez a kérdés válasszatok”! Annak a hitnek bizonyosságában kell élnünk, hogy Isten a nehéz szétszakítottságban is adhat derűsebb, szebb jövőt imádkozó magyar népünk számára!

Bátkai Sándor