Jézus visszatér mennyei dicsőségébe

„És tanúim lesztek... a föld végső határáig”! (Ap. csel. 1, 8.)

Fizikai létünkben a látás hatalma általában meghatározó jelentőséggel bír. Sokszor hallunk utazásokról, kellemes élményekről szóló beszámolókat, amelyek olykor mély benyomást keltenek bennünk, és megszületik az elhatározás: ezt én is látni szeretném! Az élethelyzetek erősen különböznek, és így a kívánságok gyakran csak a vágyakozás szintjén maradnak. A Szentírás olyan csodálatos eseményeket örökít meg, amelyeket Izráel népe az Egyiptomból való kivonulása kapcsán személyesen élt át. Ilyen volt például a Vörös-tengeri átkelés, amely örök emlék marad a zsidó nép történelmi múltjában. Annak a látványa, hogy ők a tengeren veszélytelenül, mint száraz talajon keltek át, majd ezt követően saját szemükkel látták, hogy az üldözésükre indult egyiptomi sereget elpusztította az újra megjelenő víztömeg, mélységes csodálattal és Isten iránti hálával töltötte meg a szívüket. Erről a csodáról az Ige így fogalmaz: „Amikor látta Izráel, hogy milyen nagy hatalommal bánt el az Úr Egyiptommal, félni kezdte a nép az Urat. Hitt az Úrnak és szolgájának, Mózesnek”. Amíg az ember élete a sikerek és a bőség útján halad elégedettség tölti meg szívét. Emberi életünk viszont tartalmaz nehezebb napokat is, amint történt ez Izráellel az egyiptomi kivonulást követően. A pusztai vándorlás közepette időnként vízhiány jelentkezett, az étkezés is olykor gondot okozott. Ekkor zúgolódni kezdtek az Úr felhatalmazta vezetők ellen! Mózes látva a nehéz helyzetet világosan megmondta: „Nem ellenünk zúgolódtok ti, hanem az Úr ellen”! Sok tragédia származott abból, hogy a csodák látványát nem párosították hittel, annak bizonyosságában, hogy a szeretet Istene, ha időleges nehézségekkel próbára is teszi az emberek hitét, nem hagyja cserben, a segítség idejében megjön.

Kedves nemzettársaim! Sátán nagyon jól tudja, hogy a hit Isten ajándéka az ember számára. A látható és láthatatlan folytonosan együtt van jelen világunkban. Ennek tudatában szükséges, hogy hitelt adjunk mindannak, amit Isten igéjében megörökít számunkra, ha fizikai szemünkkel nem is látjuk, mert Ő nem a megtévesztés Istene! Sátán azon „dolgozik”, hogy csak a látható világra összpontosítsunk, és így kimarad életünkből a létező, de fizikai szemünk előtt még láthatatlan világ. Ennek az élethelyzetnek szomorú csapdája egykor még Jézus Krisztus tanítványai számára is nagy gondot jelentett. Jézus megváltói munkájának közepette sokszor beszélt arról, hogy a bűnök isteni megbocsátása érdekében a fizikai, testi halált is el kell vállalja, de sohasem beszélt jövendő haláláról úgy, hogy ne jelezze vigasztalásként, hogy a halál Őt nem tarthatja fogva. Fel fog támadni, hiszen fizikai halála az ember megmentéséért, a bűnök bocsánatáért történik. Ennek ellenére, amikor a megfeszítést követő szombat elmúlt, és a magdalai Mária néhány nőtársával a sírhoz ment, hogy megkenjék illatos kenettel Jézus testét, végtelen döbbenettel tapasztalták, hogy a sír bejárata elől a kő el van hengerítve, Jézus nincs a sírban! Döbbenetük abból származott, hogy egyszerűen nem tudták emberi ésszel felfogni, hogy az emberek képesek a mindenható Jézus – aki a csodák sorát végezte el szemük láttára – halálát okozni! Döbbenetüket fokozta, amikor egy fehér ruhába öltözött ifjú közölte velük, hogy a názáreti Jézus nincs már a sírban, hiszen feltámadott! Sőt felkérte őket, hogy menjenek el a szomorkodó tanítványokhoz, és jelezzék az örömhírt, Jézus nincs már a holtak között, feltámadott! Ekkor a nők elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket, és akkor félelmükben senkinek sem mondtak semmit. (Márk ev. 16, 4–8.)

Drága magyar testvéreim! A Megváltó Jézus Krisztus nem az emberek szomorúságát kívánta okozni kereszthalálával. Bűneinkből való szabadulásnak csak egy lehetséges módja van: egy tökéletes tiszta, bűntelen emberi lény halálos áldozatára való tekintettel nyerhető el az Örökkévaló Isten bocsánata! Ha ez nem történik meg, a bűn örökre az elkövetőn marad, mert a bűn a szellemi világban is örökre megmarad! A megtisztulásra nem lehet találni semmilyen tisztítószert. Bűnbocsánat, vagy örök szenvedés a kárhozat tűzében! Ezért volt szükséges, hogy Jézus fizikai halandó testet öltsön magára, és ezzel megtörténhetett a bűnre történő kiengesztelő áldozat. Így nyerhető el Isten bocsánata! Nos, Jézus halála, aki korábban halottakat támasztott fel, annyira hihetetlen és megdöbbentő volt tanítványai számára, hogy még a személyes találkozás is kétséget ébresztett bennük, hogy valóban Őt látják-e? Nos, Jézus nem hagyta tanítványait szomorúságban, hiszen a vigasztalás munkáját is elvégezte. Feltámadása után még 40 napig e földön volt, számos alkalommal találkozott az Őt szerető tanítványokkal, és megnyitotta elméjüket, hogy értsék meg igazán a prófétáknak Róla szóló jövendöléseit! „Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül”! (Lukács ev. 24, 46.) Az atyai dicsőségbe való felemeltetése előtt megígérte tanítványainak, hogy nem hagyja őket magukra, csodálatos „Támogatót” küld: a Szentlélek Isten itt e földön fogja segíteni őket –ma bennünket, akik hiszünk Jézusban –, hogy továbbítsuk minden ember számára: van kegyelem, van örök élet! Adja Isten, hogy magyar népünk használja ki ez isteni segítséget, és boldogan zengje: „Szentlélek Isten, jöjj szívünkbe, igen óhajtunk! Jöjj szent tiszta Láng, tűzet fogjon e fásult világ!”

Bátkai Sándor