Kedves Testvére(i)m a Krisztusban!

Érdemes lenne visszamenőleg néhány évre lemérni, milyen volt ünnepi készülődésünknek és magának az ünneplésünknek a belső lelki hangulata. 

A gyülekezetek lelkipásztori jelentéséből kiderül, hogy a feltámadás ünnepe vezető helyet foglal el az ünnepek között. Ennek oka az, hogy Krisztus feltámadása a mi feltámadásunk biztos záloga. Ezt a zálogot azonban nem mi helyeztük letétbe, hanem Jézus a golgotai kereszten bemutatott egyszeri és örökérvényű áldozatával. Ennek ereje vált bizonyossá húsvét reggelén, mikor az asszonyoktól hírül adva, a tanítványokon keresztül elkezdi megismertetni magát a dicsőségesen feltámadott Úr. Egy sötét sírkamrából áradt Isten dicsőségének fénye erre a világra. Sötét világunk elkeseredett emberének életére árad rá ma is az Ige és Szentlélek által a Krisztus új életre feltámasztó ereje. Az ember a tudomány fejlődésével sokat modernizálódott. Reklámok százai buzdítják a ma emberét, hogy amit csak tud, cseréljen le egy újra, vagy modernebbre. Ettől ma már nem mentes az emberi kapcsolatok rendszere sem. Lecserélt férj, feleség, gyermek, barát, munkatárs, mindannyian a hiábavaló szerelem, hűség, tisztelet, ragaszkodás, munka és szolgálat keserű érzését hordozzák magukban. Mindez lehetséges az Úron kívüli állapotban.

Szükséges vele együtt megfeszíttetnünk, hogy vele együtt támadjunk fel. Pál ezt megtapasztalta a damaszkuszi úton. Velünk azt akarják elhitetni az Úron kívül fáradozók, hogy az a helyes út, mivel szinte egy teljes kontinens országai támogatják, ami valójában Damaszkuszba visz. Lehet azonban ezen az úton szilárdan, rendíthetetlenül menni és buzgólkodva mindenkor az Úr munkájában, mert tudjuk, hogy Isten a diadalt adja nékünk a feltámadott Úr Jézus Krisztus által.

Kellett a nagypénteki szomorúság és ma is ezzel kell bűneink miatt megélnünk és átélnünk Krisztus szenvedését, hogy feltámadása örömének belénk áradó ereje irtsa ki minden olyan vélt vagy valós negatív érzelmünket, melyek megakadályoznak bennünket az örvendezésben, a víg éneklésben és nem utolsósorban az örök élet felőli reménységünk kibontakozásában.

Mindennek rendelt ideje van. A nagypénteki gyásznak úgy, mint a húsvéti feltámadás örömének. A sötétség múló vihara után tudjuk igazán értékelni a fényesen ragyogó napsugarat. A bűneink miatt érzett legmélyebb bűnbánat után ragyog ránk Krisztus feltámadásával hitelesített engesztelő áldozata erejének fénye és öröme. Ezt a hitet foglalja ékes rendbe húsvét reggeli énekünk is, melynek szavait ízlelgetve töltődjünk be mindnyájan a feltámadás nem ideig-óráig tartó extázisával, hanem tudva azt, hogy ez az értünk szerzett zálog ma és egykor név szerint is nekünk tulajdoníttatik.

E húsvét ünnepében, E húsvét ünnepében

Örvendjünk, keresztyének!

Szívünk teljességében, Szívünk teljességében

Illik szánkba víg ének.

A feltámadott Jézus nékünk zálogot adott,

Hogy bár a föld gyomrába Tétetünk,

Megújul valójába' Életünk;

E hittel midõn ünnepelünk,

Te légy, Jézus, velünk!

(229. Dics. Budai Ézsaiás, 1766–1841)

A feltámadás örömteli áldásaiban gazdag húsvét ünnepet kívánok minden kedves testvéremnek.

Fazakas Csaba esperes