Krisztusban szeretett Testvéreim!

Húsvét a keresztény hit nagy ünnepe, amelyről Szent Pál apostol így írt a zsidókhoz címzett levelében: „A hit reményeink szilárd alapja és a nem látott dolgok igazolása“ (Zsid 11, 1). A Jézus Krisztus feltámadását valló hit azonban nem tűnik mindig egyszerűnek.

Ez az oka, hogy az emmauszi tanítványoknak is hallgatniuk kellett az úton hozzájuk csatlakozó feltámadt Jézus Krisztus feddő szavait: „Milyen nehezen hiszitek mindazt, amit a próféták jövendöltek!“ (Lk 24, 25) És Jézus azonnal megadta a választ arra az alapvető kérdésre is, amely sokunkat foglalkoztat: mi célból van szenvedés a világon, miért kell nekem szenvednem, miért érint annyira súlyosan a szenvedés? És végül mi célból van a halál? Jézus önmagáról így fogalmazott: „Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?“ (Lk 24, 26)

Szent Pál apostol levelében ezt olvassuk: Örömmel szenvedek értetek és testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik (vö. Kol 1, 24). Másképpen fogalmazva: nekünk is megvan a magunk hozzájárulása a világ megváltásához Jézus Krisztus által. „Aki szereti életét, elveszíti azt“, aki azonban odaadja Jézus Krisztusért, győzedelmeskedik. Jézus példabeszédében a búzaszemről szól, amely „ha nem esik földbe és el nem hal, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz“ (vö. Jn 12, 24–25). Akinek ehhez van bátorsága, győzni fog, aki azonban ezt a lépést nem kívánja megtenni, elveszett.

A feltámadt Jézus Krisztusban való hit azt jelenti, hogy állhatatosan valljuk mindazt, amit a nagyhét és húsvét napjaiban nem látunk, de bízva ünneplünk és híven követjük: Krisztus, az élő Isten Fia értünk szenvedett, kereszthalált halt és feltámadt (vö. 1 Kor 15, 3–5).

A hit nem hull senkinek sem az ölébe. Jóllehet Isten kegyelme és ajándéka, tennünk kell azért, hogy megszülessen és megerősödjék bennünk. A hit egyrészt az imában él, amely összekötő kapocs Istennel, másrészt a többi hívő társunk tanúságtételében, a hívek közösségében gyökerezik. Ezért ismerték fel az emmauszi tanítványok a feltámadott Jézust, amikor megtörte a kenyeret és odanyújtotta nekik. Ez a mozdulat, amely templomainkban és a szentmiseáldozatainkban tovább él, adott nekik új erőt ahhoz, hogy sietve visszatérjenek Jeruzsálembe, és ott megtalálják hitüket, amelyet az apostolok is megerősítettek: „Az Úr valóban föltámadt és megjelent Simonnak“ (Lk 24, 33–35).

Mi is joggal hirdetjük a nagyvilágnak húsvétot, a hit ünnepét, amely életünk alapjául szolgál. Jézus halálának és feltámadásának ünnepe erősítse meg hitünket és keresztényi reményünket, legyen mindannyiunk számára áldás.

Áldott és kegyelemben gazdag húsvéti ünnepet kívánok

Temesvár, 2012 húsvétján

+ Roos Márton