Különös ismertetőjel: „Szeressük nemzettársainkat!”

„Arról fogja megtudni a világ, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (János ev. 13, 35.)

A bűn megjelenésével e világon a Sátán jelleme vált uralkodóvá. Az első emberpár gyermekeit már oly mértékben szembe állította, hogy bekövetkezett az első gyilkosság. Szükségszerű volt az Örökkévaló Isten közbelépése, hogy megállítsa a Sátánt az embert pusztító munkájában. A bűntelen tökéletes Isten kimondta a bűnre a halálos ítéletet, de annak érdekében, hogy megmentse az embert a végzetes pusztulástól, magára vállalta a megmentés egyetlen útját, oly módon, hogy a halálos ítéletet szeretett Fia, Jézus Krisztus vállalta magára. Erre Őt senki sem kényszeríthette. Az emberi értelmünkkel felfoghatatlan nagy áldozat lényéből fakadt, hiszen Ő az örök szeretet, amely ilyen hatalmas áldozatra is képes. Fontos megjegyezni, hogy a kényszer szó nem tartozik Isten „eszköztárába”. Az ember megkapta a szabad döntési jogot arra nézve, hogy elkéri Istentől Jézus keresztáldozatára való tekintettel a kegyelmet, vagy megmarad bűneiben, és ezzel magára vállalja a bűnre szóló ítéletet, ami nem csupán a fizikai halált, hanem a vég nélküli pokol kínjait jelenti. A sajtó minden nap ontja reánk a békétlenség, a napjainkban is dúló háború híreit. Az elmúlt évszázad sem volt könnyebb: két világháború zúdult e világra. Van egy kedves, jól ismert költő, Túrmezei Erzsébet, aki 1912-ben született, és elmondhatta egy önéletrajzi ihletésű versében: „Egy világháború átkos árnyéka, már gyermekéveimre ráhullt”, majd a második világháború után feltört belőle a sóhaj: „Két világháború emléke sikoltja bennünk: béke, béke! Miért kellene gyűlölnünk, ölnünk? Világűrbe törünk, s pusztul a Földünk.”

Kedves nemzettársaim! Az Örökkévaló Isten tökéletesen tiszta, bűntelen világban létezik. Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy véges emberi értelemmel felmérhetetlen szeretettel fordul teremtményei felé is. Ő nem az igazságtalan pusztítás Istene. Az ember iránt érzett lángoló szeretetének ékes bizonyítéka a golgotai kereszt. Isten akarata és Jézus mentő szeretete alapján megtörtént, de örök időkre érvényes hatással rendelkező esemény. Ameddig a földi történelem tart, a megváltás érvényben marad mindazok számára, akik elismerik Isten előtt bűnös voltukat, és elkérik a kegyelmet Jézus áldozatára való tekintettel. Az viszont kemény küzdelmet jelent, hogy az ember elismerje bűnös voltát, mert a bűnbeismerés „presztízsveszteséggel” jár. A bűn eltörlésére viszont nincs ember készítette tisztítószer. Így tehát a bűnre csak két megoldás van: elismerem bűnös voltomat, és elkérem az isteni „tisztítószert,” Jézusnak a kereszten kiontott vérét, és ingyen, szeretetből megkapom a megbocsátás csodáját. Ha nem kérem Isten csodálatos kegyelmét, a bűn rajtam marad, és így átviszem halhatatlan lelkemmel a túlsó partra, és ott fizetek érte. A fizetség viszont borzalmas. A halhatatlan világban a pokol olthatatlan tüze, a Sátán és gonosz démonjainak társaságában. A Sátán erős tombolását látva – Ferenc pápa – jól fogalmazott magyarországi látogatásán: „A béke kórusa lassan elhalkul, a háború szólistái viszont egyre hangosabbak.” Egyes, határozott békepárti vezetőkkel szemben, a népes háborúpártiak messze fölényben vannak. Az örök Istent viszont nem lehet becsapni, világosan szól az Ige: „Ne tévelyegjetek, hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is.” (Galata 6, 7.)

Kedves magyar testvéreim! Csodálatos kegyelem az Örökkévaló részéről, hogy népünknek a gyönyörű Kárpát-medencében adott lakhelyet. Számos „vándorló” nép tűnt el a történelem süllyesztőjében, mert nem volt bennük meg a készség, hogy közeledjenek az Örökkévaló felé, és ezzel Jézus Krisztus keresztáldozatára való tekintettel megkapják a kegyelmet. Népünk kereszténnyé válása csodálatos isteni kegyelem, de történelmünk világos képet mutat ugyanakkor tragédiáinkra is. Még a „választott nép” is számtalan kemény nehézséget kellett elszenvedjen, amikor eltért az isteni rendelkezésektől és „hamis istenek” tiszteletét fogadta el. Vesztett háborúk, babiloni fogság és számos olyan büntetés, amely az Istentől való elfordulásból fakadt. Fontos lenne végre megjegyezni, amit Jézus Krisztus mondott: „Ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli azt Atya.” (János 2–12, 26.) Jézus Krisztus ebben a mondatában nem akart bennünket megtéveszteni, hiszen Isten megbecsülése örök jutalmat, örök mennyei otthont jelent a Jézusnak való szolgálat miatt. Az Ige viszont csak a „kereszt hőséről” mondja, hogy „Isten adott neki olyan nevet, amely minden név felett való, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon…” (Filippi 2, 9–10.) Minden más „társmegváltó” dicsőítése nem más mint a Jézus révén előre jelzett sátáni megtévesztés! Tehát, a mi drága magyar népünk is egyedül Jézus Krisztus áldozatáért maradhatott meg Isten kegyelmében. Legyünk tehát Jézus szeretett népe, maradjunk az Ő védelme alatt, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Ha a Tőle jövő szeretet tölti be a szívünket, és egymás kezét fogva, imában elkérjük jövőnket, Isten hatalmas csodát tud végezni népünk jövőjét illetően. A szívünkbe fogadott Istentől kapott szeretet megnyilvánulására most konkrét lehetőségünk lesz, ugyanis május 6-án szombaton a magyar majális keretében lehetőségünk lesz találkozni magyar embertársainkkal, akár a belvárosi baptista gyülekezet sátránál is, egy kedves megkínálás, étkezés, szeretetteljes beszélgetésen. Erre az alkalomra meghívunk – felekezettől függetlenül – minden kedves magyar embert Pál apostol szavaival: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet.” Szeretettel várjuk tehát minden magyar embertestvérünket!

Bátkai Sándor