Lélek és élet

Kedves Testvéreim! Ez az Ige mindenekelőtt azt üzeni nekünk, hogy Lélek nélkül nincs élet, nincs élő keresztyénség, élő egyház, élő gyülekezeti közösség. Szent Lélek nélkül halottak vagyunk.

„Tudom, az a neved, hogy élsz, és halott vagy” – mondja a Lélek a gyülekezetnek a Jel. 3, 1-ben. A teremtéskor Isten Lelke által hozta elő az életet. A Lélek, mint egy kotló a tojás felett – úgy kotlott a vizek felett, az Atya pedig szólt, hogy „Legyen!”, és lett. Előállott a világmindenség, melynek koronája az Isten „képére” teremtett ember.

Mivel az ember a Paradicsomban elveszítette ezt az istenképűséget, újjáteremtésre van szüksége. Ahogy Nikodémusnak, az idős farizeusnak, vezető embernek, rabbinak, teológiai professzornak mondja Jézus: „Szükség néktek újonnan születnetek. Ha valaki nem születik újjá az Ige és Szent Lélek által, az nem láthatja meg az Isten országát”, mert oda az útlevél az újjászületés.(Jn.3, 1–7) Szükség tehát, hogy életünkben végbemenjen, megtörténjen ez az esemény. Hogyan? Az Ige és SzentLélek újjáteremtő ereje által. Jézus ezt erősíti meg a Jn. 6, 63-ban: „A Lélek az, aki megelevenít, a test nem használ semmit.” Ezt a Lelket ígéri és adja nekünk is Isten. „Adom az én Lelkemet belétek.” Mi célból adja a saját Lelkét? Azért, hogy újjáteremtsen, hogy megelevenítsen, hogy újjászülessünk, és új életben Vele éljünk, Őt dicsérjük és magasztaljuk. Ez úgy történik meg, hogy a Lélek betölt, bennünk marad, bennünk él, szívünkben munkálkodik, megszentel, Isten fiaivá tesz, és mint ilyeneket, az Ő országának örököseivé. Milyen mérhetetlen kegyelem, hogy Ő ma is kínálja, és adja Szentlelkét mindenkinek, aki kéri és elfogadja, még a legnagyobb bűnösnek is, hogy élete és üdvössége legyen. „Mert az az Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson” (I. Tim. 2, 3–4), hogy Vele, Benne, és Érte éljen halálon innen és halálon túl. „Adom az én Lelkemet, hogy éljetek”: csendes, nyugodt, békés, örömteli és gazdag életet.

Ma az emberiség nagy részének nincs ilyen élete, bár szíve mélyén erre vágyik. Sokan úgy érzik, hogy tartalmatlan, értelmetlen és céltalan az életük. Szívükben egy nagy űr van. Tehetetlenségükben elvetik az életüket. Rengeteg az öngyilkos. Mások, ha talpon is maradnak, szenvednek, kín számukra az élet. Úgy érzik, őket nem érti meg, és nem szereti senki, hogy mások terhére vannak. Mondják is, hogy az ilyen élet nem élet. Jobb volna meghalni.

De miért is van mindez, miért jutunk ilyen helyzetbe? A válasz egyszerű: azért, mert elhagyjuk Istent, az élet és minden áldások forrását. A szőlővessző, amelyik nincs a szőlőtőkén, kiszárad. Az ember is, ha nincs kapcsolatban a Forrással, Jézus Krisztussal, lelkileg kiürül, kiszárad, elhal, saját lelkének a gyilkosa. A Lélek nélküli ember hasonló azzal, amit Isten mutatott a prófétának Izráel népéről. Mélységben vannak. Kiszáradt csontok. A bűn kiszárít, megöl, halottá tesz. Kiolt az emberből minden jót, a szeretetet, az örömöt. Bizalmatlanságot kelt, megoszt, és egymás ellen fordít. Önzővé, szeretetlenné, sőt kegyetlenné tesz. Élet, melynek vége a pokol.

Nos, ettől az élettől akar megszabadítani Isten. Ő nem kívánja a bűnös halálát. Ő azt akarja, hogy minden ember Hozzá térjen, és új életben Vele éljen itt és az örökkévalóságban. Emberek, a megoldás Istennél van. Isten azt akarja, hogy életünk legyen, de a kérdés az, hogy akarjuk-e mi is? Ő adja Szent Lelkét, hogy újjá teremtsen, de akarjuk-e mi is? Kérjük-e, hogy újítsa meg életünket Isten újjáteremtő Szentlelke által? Akarjuk-e, hogy betöltsön, hogy bennünk éljen és Szent Lelke által kitöltessen szeretete a szívünkbe? Akarunk-e gyermekként Ővele és embertársainkkal szeretetben élni? Isten minket is meg akar ajándékozni az Ő legnagyobb ajándékával: Szent Lelkével. „Akiben nincs a Lélek, az nem az övé.” (Róm. 8, 9) Nyisd meg hát szívedet, fogadd be életedbe a Szent Lélek Istent, és légy az Ő örvendező és hálás szívű gyermeke, országának boldog örököse!

Józsa Ferencz lelkipásztor