Meddig tart az élet?

„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van minden dolognak az ég alatt.” (Prédikátor 3, 1.)

Mindennapi életünkben az emberi időszámítás az események folyamatos sorrendjének érzékelésére utal. A modern fizikai időfogalom a múltból a jelenen keresztül, a jövőbe való haladást írja le. Egy frappáns megfogalmazás szerint: „Az idő a legérdekesebb dolgok egyike, szubjektív és objektív egyszerre. Elmúlt és lesz. A múltat felidézzük, kutatjuk, a jövőt tervezzük, megpróbáljuk megjósolni az elkövetkezőket. Az idő tehát a változás mérésére szolgáló fogalom”. Az Ószövetségben, a Prédikátorok Könyvében Salamon az időt az élet rendjébe illeszkedő események ritmusaként írja le: „Mindennek rendelt ideje van”! Jézus az időről nem a mindennapi élet rendje, hanem a megváltás viszonylatában beszél: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten Országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!”. (Márk 1, 15.) Jézus tehát érzékelteti, hogy eljövetelével új korszak kezdődik. Az evangélium tulajdonképpen örömhír, elközelített az Isten országa oly módon, hogy mindenki számára megnyílik a menny kapuja, aki elkéri a kegyelmet a mennyei Atyától, Jézus Krisztus kereszt áldozatára való tekintettel!

Kedves nemzettársaim! Salamonnak, uralkodása kezdetén egy csodálatos élményben volt része. Az Ige így örökíti meg: Azon az éjszakán megjelent Isten Salamonnak, és ezt mondta neki: Kérj valamit, én megadom neked. Salamon ezt felelte Istennek: Te nagy szeretettel bántál apámmal, Dáviddal, és engem tettél utána királlyá. Most azért, Uram, Istenem, váljék valóra apámnak, Dávidnak adott ígéreted, mert te tettél engem e nép királyává, amely oly sok, mint a föld pora. Adj azért nekem bölcsességet és tudományt, hogy tudjam ennek a népnek az ügyeit intézni. Különben ki tudná kormányozni a Te nagy népedet? Isten ezt felelte Salamonnak: Mivel ez volt a szívedben, és nem gazdagságot, vagyont és dicsőséget kértél, nem is gyűlölőid életét vagy hosszú életet kértél, hanem bölcsességet és tudományt kértél, hogy kormányozni tudd népemet, amelynek a királyává tettelek, ezért megadom neked a bölcsességet és a tudományt… (2 Krón. 1, 7–12.). Nos, ezek után Salamon számtalan rendkívülien fontos igazságról szól írásaiban. Ami viszont minden földre született ember számára örökérvényű életcél kell, hogy legyen, azt Salamon a következőképpen fogalmazza meg: „Féld az Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.” (Préd.12,13–14.)  Salamon földi életünk végének mind a látható, mind a láthatatlan, eseményeiről is szól: „A por visszatér a földbe, olyan lesz mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.” (Préd. 12, 7.) A csecsemőkön kívül minden ember tudja, látja, hogy halálával minden fizikai test eltűnik e földről. Isten viszont nem zsarnok, megtévesztő! Azért, hogy a későbbi tragédiától megmentsen, időben jelezte, hogy az emberi pszichénk mellé kaptunk egy hallhatatlan részt, amit Salamon „lélekként” nevez meg. Az a rész fizikai halálunk után, nem bolyong tanácstalanul az űrben, hanem visszatér Istenhez, aki adta. Nos, itt jelentkezik Sátánnak borzasztó megtévesztése, amellyel „átveri” olykor a „vallásos” embereket is, akik kimondják, hogy a halál után a megsemmisülés következik.

Drága magyar testvéreim! Az Ige azt mondja a teremtéssel kapcsolatban, hogy Isten a láthatatlanból hívta elő a látható dolgokat. Tehát az élet nem a semmiből, hanem a létező láthatatlanból vált láthatóvá Isten teremtő akaratából. Hogy meddig tart az élet? Nos, erre Jézus szavai válaszolnak a gazdag és Lázár történetében, amelyek azt igazolják, hogy az emberi életnek van folytatása a fizikai halál után. A teljes megsemmisülés hazug tanát az Ördög sugalmazza, hogy az ember ne vegye komolyan Jézus szavait, aki soha egyetlen szavában sem szólt teljes megsemmisülésről. Nos, Jézus két zsidó emberről beszél. Lévén, hogy az üdvözültek nevei fel vannak jegyezve az élet könyvébe, beszédében kimondja még a nevet is: „Lázár – fizikai halála után – vitték az angyaloktól Ábrahám kebelére”. Meghalt a gazdag is, lecsukódtak földi szemei, de a pokolban látása megmaradt és valóságos élő személyként látta a koldus Lázárt Ábrahám kebelén. Ezért kérte Ábrahámot, küldje el Lázárt, akár egy „csöpp kis vízzel” enyhítse a pokol gyötrelmeit. Az Ige számos helyen bizonyítja: a pokol tűzéből nincs szabadulás! Imádkozni üdvösségért itt e földön kell, ott már késő! Nem segíthetett a gazdagon Ábrahám sem, bár ő igazán nagyra értékelt „kompetens szent”! Megtévesztő tanítás, üdvözült szentekhez folyamodni! A kegyelmet csak itt e földi életben lehet elkérni Istentől, de egyedül Jézus Krisztus keresztáldozatára való tekintettel! A teremtés kapcsán Istentől kaptunk egy halhatatlan szellemi-isteni részt, amely „túléli” földi életünket. Alapvető kérdés tehát, hol lesz életed mozdíthatatlan végállomása? Azt tudjuk, hogy a Sátán „anyanyelve” a hazugság! Ilyen módon nem az ateizmus a legveszélyesebb, hanem az, amikor a Sátán a keresztény egyházakat használja fel félrevezetésre. Ezeket nevezi Jézus „hamis prófétáknak”, akikre a pokol örök tüze vár. „Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült.” (Máté ev. 25, 41.)

 A mi drága magyar népünk üdvössége szempontjából tehát a legfontosabb, hogy Krisztus legyen életünk középpontja, mert akkor vidáman zengheti szívünk: „Nincsen ennél drágább hír a földön, Jézus Krisztus bűnöst üdvözít, értem halt, hogy megszerezze üdvöm, vére minden bűntől megtisztít. Jézus szeretete oly csodás, szeretetből van számomra gyógyulás, lelkemnek szabadulás.”

Bátkai Sándor