Merre tartasz, hol lesz a végállomásod?

„Aki hisz őbenne, az nem megy ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van!” (János 3, 18.)

Nem szükséges túl színesen bemutatni kedves olvasóinknak napjaink borzalmas szellemi, erkölcsi állapotát, hiszen korunk digitális technikája zúdítja reánk világunk sötét híreit. A jelen mélységesen lecsúszott állapotát előre jelezte Isten örök igéje. Így tehát Őt nem lehet számon kérni az embervilág tragédiái miatt. Jézus világosan megmondta, hogy az emberi sötétség, hitetlenség az idő múlásával egyre nő, és amikor az emberek úgy érzik, hogy szinte elviselhetetlen, akkor az Ige megfogalmazása szerint: „Az Úr éjfélkor jönni fog!” Igen, egy napon, sokak számára teljesen váratlanul, megjelenik az Úr, véget ér minden, befejeződik a történelem. Átalakul a kozmosz, és megszűnik minden lehetőség arra, hogy a hitetlen hívővé váljon, hogy elkérje a kegyelmet az Atyától Jézus Krisztus áldozatára való tekintettel. A kegyelmet ugyanis csak e földön kérheti el az ember, csak e földön fogadhatja Jézust szívébe. Ha Bibliánk nem porosodik elhagyatottan valahol a szekrény polcán, megismerjük belőle az isteni előrejelzéseket, amelyek napjaink világos képét mutatják be. Az orosz–ukrán konfliktust a nyugati-brüsszeli háború pártiak csak mélyítik az egész emberi világot érintő végveszély fokozására. Háttérben, a sötét, világhatalomra törekvő Amerika pénzemberei tevékenykednek. Jól fogalmazott az anyaország higgadt, békepárti vezetője: „Isten mentsen meg bennünket a hitetlen, istentelen vezetőktől!” Számukra nem jelent „ébresztő” üzenetet az egyre sűrűsödő földrengések, természeti tragédiák számának növekedése. A súlyos erkölcsi süllyedés is mérhetetlen, ami egyre közeledik keletre is. A Gender propaganda nemcsak egy „jópofa marháskodás,” már látható formában van jelen, és számíthat Isten kemény ítéletére! A „szikra” mozgalom sátáni elméletek népszerűsítésére jött létre. Különböző civilszervezetek szélsőséges tagjai „antifa” eszközökkel békés embereket támadnak meg viperákkal, kalapáccsal, hogy félelmet generáljanak a népben, hogy ne merjen a józan tömeg utcára menni, tiltakozni a gonosz terror ellen. A brüsszeli, korrupcióba süllyedtek növekvő számát, már említeni sem kell, hiszen a csúcsvezetéstől lefele mindenütt jelen van.

Kedves nemzettársaim! Istennek az ember iránti szeretete fizikai értelmünkkel igazán fel nem fogható. Jézus Krisztus, aki az „Atya szívén van” hajlandó volt földi halandó testet magára ölteni, hogy elvállalja a mi bűneinkre kimondott halálos ítélet elszenvedését! Isten lévén mindentudó, ismeri a pokol borzalmait, és tudja, hogy véges értelmünkkel nem tudjuk igazán felfogni a borzalmát, ezért hajlandó volt életét áldozni megmentésünkért. Az emberi agy nem tudja igazán felfogni, mit jelent a végleg kegyvesztett Sátánnal és gonosz démonjaival együtt lenni a pokolban egy örökkévalóságon át. Ha az ember a csodálatos isteni segítséget nem becsüli, szükségszerűen átkerül a másik oldalra a Sátán hatalmába. Ameddig tart földi életünk, kereshetjük a kapcsolatot Istennel, mert Jézus Krisztusban közel jött hozzánk. Hogyan lehet ma találkozni Jézussal? Ha szívünket megnyitjuk előtte! Ő maga mondta: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta.” Aki tehát nem fogadja be Jézust, marad abban az állapotban, amibe beleszületett, és erre mondja az Ige: „Az Isten haragja marad rajta.” Alapvető dolog tehát tudomásul venni, hogy Jézusnak földi létünkben egyetlen igazi lakhelye az emberi szív. Napjainkban jól látjuk, hogy gyönyörű építészeti remekművek, templomok ürülnek ki, mert elfogyott a hit az emberi szívekből. A templom pusztán beton, tégla, kő... Jézus nem az omladozó földi templomokért adta életét, hanem a halhatatlan élő lélekkel teremtett emberért. Amikor átlépünk a túlsó partra, testünk, porsátorunk a földbe kerül, olyan lesz mint volt. Lelkünk viszont tovább él, és viszi magával a jót, vagy a rosszat, amit ezen a földön tettünk! Ez kerül Isten ítélőszéke elé!

Drága magyar testvéreim! Jézus élőszóban elmondta kortársainak egykor, ma az örök Igén keresztül nekünk, hogy minden ember előtt két, szabadon választható út van. A „végállomás” előtt tegyük meg a döntő elhatározást, melyik útra lépünk! Ő kérve-kér bennünket: „Menjetek be a szoros kapun!” Jézus nagyon értékes felvilágosítást is adott az útra vonatkozóan: „Szoros az a kapu, és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” Miért vannak kevesen, akik megtalálják? Mert közömbösen fogadják a hírt, hogy a túlsó parton számot kell adni minden cselekedetünkről, amit e földön tettünk! A másik szabadon választható út, tágas kapuval kezdődik, a különböző bűnök kényelmes, széles útja: „És sokan vannak, akik azon járnak”. Ezekről mondja az Ige, hogy sokan, fogcsikorgatva fognak keserű könnyeket hullatni. Sajnos, csak ott döbbennek rá, hogy onnan már nincsen visszaút. Ezután, Jézus még egy nagyon fontos dologra felhívja hallgatói figyelmét, ami napjainkban egyre nagyobb jelentőséget kap: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól!” (Máté ev. 7, 15.) Nem elég egy közömbös vallásos életet élni, azzal a megtévesztéssel, hogy a túlsó parton majd valakik a „tisztító tűzből” átdobnak a mennyei honba. Csak itt e földön lehet elkérni a kegyelmet Jézus keresztáldozatára való tekintettel, és akkor a végállomás az örök dicsőséges ország, ahova Jézus saját vérén vásárolta meg számunkra a belépőjegyet! Zengjük hát örömmel: „Majd ha szemtől szembe látom lelkem Üdvözítőjét, térdre hullva Őt imádom, Ki meghalt sok bűnömért. Szemtől szembe látom fényét, túl a csillagtengeren, szemtől szembe nézem lényét, nevét áldom szüntelen!”

Bátkai Sándor