Merre tartunk az események forgatagában?

„Jó az Úr! Oltalom a nyomorúság idején, gondja van arra, aki hozzá menekül.”                                                                                 

(Náhum 1–7.)

Megállíthatatlanul pörögnek az események. Digitalizált világunkban mérhetetlen sebességgel zúdulnak ránk a figyelmet felkeltő – legtöbbször – szomorú események. A COVID egyre nagyobb térhódítása mellett napirenden vannak a természeti katasztrófákról szóló tudósítások: a New Yorkra szakadt, talán évszázadok óta nem tapasztalt eső, víztömeg, vagy a Kelet-Ázsiát sújtó árvizek... mind helyet követelnek maguknak a híradásokban. Döbbenetes erővel hatnak az európai emberekre az afganisztáni történések is, ahol a tálibok különösebb erőfeszítés nélkül a hatalom birtokába jutottak, az őket féken tartó erők kivonulását követően. Ezek után végre kellemes és bátorító az Eucharisztikus Világkongresszusról szóló híreket hallani, amely az Örökkévalóra irányítja figyelmünket. Látható tehát, hogy az egészséges lelki egyensúly megtartása érdekében szükségszerű egy kicsit megállni, kiszállni az embereket fogva tartó események robogó vonatából, és megpihenni Isten igéje mellett! Remekül fogalmazza meg ezt a zsoltáríró: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” Az Örökkévaló, akinek szeretett gyermekei vagyunk, meg akar menteni bennünket az önmagunkat sújtó, pörgő életritmusunktól, amely gyakran tele van szorongással, izgatott türelmetlenséggel, rohanással és akár depressziót hozó rossz hírek sokaságával.

Kedves nemzettársaim! Megdönthetetlen igazságot fogalmaz meg Náhum próféta: „Jó az Úr... gondja van arra, aki hozzá menekül!” Jézus, számos esetben bizonyította, hogy nem hagyta cserben azokat, akik gondjaikkal őszintén hozzá fordultak. Jairus zsinagógai elöljárónak egyetlen gyermeke –12 éves kislánya – halálosan megbetegedett. Kétségbeesetten, Jézus lába elé borulva kérte segítségét. Mindig nagy tömeg vette körül Őt, hallgatták tanítását, figyelték csodatetteit. Megindult a tömeggel együtt Jairus háza fele. Időközben egy több éve megállíthatatlan vérfolyásban szenvedő asszony hozzáférkőzve a tömegben megérintette ruhájának szegélyét és azonnal elállt a vérfolyása. Amikor Jézus hangosan megkérdezte: „Ki érintett engem?” Péter így válaszolt: „Mester, a sokaság szorongat, tolong körülötted”! Jézus erre határozottan kijelentette: „Észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem”! Az asszony látta, hogy tette nem maradhat titokban, lába elé borult, és bevallotta, hogy minden pénzét hosszan tartó betegsége alatt a gyógykezelésre költötte, de az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Volt benne azonban egy olyan hit, hogy a csodatevő Mester, ruhájának érintése is meghozza számára a gyógyulást. Jézus az asszony hitét jutalmazta: „Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!” Nos, csak éppen, hogy megtörtént a gyógyulás, amikor megérkezett valaki a zsinagógai elöljáró házából és jelentette Jairusnak: „Ne fáraszd tovább a Mestert, leányod már meghalt”! Jézus továbbra is kitartott, a hit gyógyító ereje mellett, mert azt mondta Jairusnak: „Ne félj, csak higgy, és meggyógyul”, majd a háznál síró, gyászolók között áthaladva, három tanítványa és a szülők társaságában belépett a kisleány szobájába, és a kezét megfogva odaszólt: „Leányom ébredj”! Ekkor visszatért bele a lélek, és azonnal felkelt. Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól! Igen, jó az Úr! Oltalom a nyomorúság idején!

Drága magyar testvéreim! Jézus óvó, intő szavai ma is érvényesek: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Máté ev. 16, 26.). A napi események forgatagában álljunk meg és az Ige tükrén keresztül nézzünk fel Jézusra. Értsük meg, hogy a kereszt, amit Jézusnak állítottak, az Ördög vereségét jelentette, aki bennünket szeretne az örök kárhozatban látni maga mellett! Jézus éppen ezért ment helyettünk a keresztre, hogy megmentsen a kárhozat borzalmától!

Az utolsó vacsorán azt kérte tanítványaitól, hogy az úrvacsorázást rendszeresen cselekedjék, hiszen a világtörténelem legnagyobb eseményére, a megváltásra emlékeznek általa! „…ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek… aki eszi ezt a kenyeret élni fog örökké”! (János ev. 6, 53–58.) Tehát, az vesz részt az örök mennyei ünneplésen Jézus mellett, aki ezt a szimbolikus módon történő visszaemlékezést a Megváltó kérésére rendszeresen megteszi!  Fontos tudni azt is, hogy az Isten evangéliumának is hirdettetnie kell minden nép között. Nekünk az a feladatunk, hogy hirdessük azok nyelvén, akik reánk vannak bízva. Ezért teremtett bennünket magyarnak és bízta reánk magyar embertestvéreinket. A jutalom nem marad el, hiszen Jézus áldozata nem hiábavaló, örök életet jelent számunkra!

Bátkai Sándor