Mi lesz veled ember?

„Ime előre megmondtam nektek! Ahogyan Nóé napjaiban történt...” (Máté ev. 25, 25–37.)

A Teremtő Isten csodálatos világot hozott létre az ember számára. Azért is született meg az „édeni boldogság” kifejezés, mert az ember a „boldog Isten” szeretete kiáradásának teljes melegét érezte minden nap. Napjaink egyre súlyosabbá váló élethelyzeteiben el sem tudjuk képzelni a teljesen gond nélküli létezést, a mindennapi találkozást a Teremtő Istennel! Ezt a csodálatos édeni álapotot rontotta meg a Sátánná vált bukott angyalfejedelem, amikor az ember gyanútlanul társalgásba bocsátkozott vele. Bűnre csábítva, akaratlanul is ellenséges viszonyba került Teremtőjével, mert minden bűn, sértés-bántás az Örökkévaló ellen. Földi történelmünk azóta is folytonosan „termeli” a bűnt, Sátánnak és gonosz démonjainak közreműködésével. Mindez emberi ésszel felfoghatatlan fájdalmat okozott Istennek. Ettől függetlenül, lángoló szeretete odáig jutott, hogy egyszülött Fiában magára vállalta a megmentés nagy művét, a bűn zsoldjának lefizetését, a bűnre kimondott átkos halál elszenvedését!

Kedves nemzettársaim! Jézus Krisztus tanítói munkáját az isteni örömhír bejelentésével indította: „Betelt az idő és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evengéliumban”! (Márk ev. 1, 15.) Jézus elmondta a megmenekülés egyetlen útját! De azt sem hallgatta el, hogy minden figyelmeztetése ellenére az emberek jelentős részének a szíve kemény marad, a végidők tragédiái sem késztetik őket igazi, őszinte megtérésre. Az ember a „látás” hatalma alatt van. „Amit nem látok, nem hiszem”! Fontos tudni, hogy a Sátán nem jelenik meg fizikai látható alakban, hiszen szellemi lényként az emberek tudatát célozza meg, akik azután az ő „ártatlannak tűnő” gondolatait veszik át, és továbbítják embertársaik felé. Alapvető munkája arra irányul, hogy az ember szemét csak a látható világra irányítsa, mivel tudja, hogy a láthatók érzékelésére nem kell hit, az Ige pedig azt mondja: „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni”! (Zsidók 11, 6.) Az Atya örökkévaló szellemi létező! Akaratát döntéseit senki és semmi nem korlátozhatja! Elküldte Fiát, Jézus Krisztust emberi szemmel érzékelhető fizikai testben hozzánk a menneyi világból egy csodálatos üzenettel: elmondta, hogy ebbe az emberi értelemmel felfoghatatlan mennyei világba készít számunkra helyet az Atya megbízásából! A fontossági sorrendet is elmondta: „Keressétek először Istennek országát...!” (Máté 6, 33.) Napjainkban a jézusi sorrendnek teljes mértékben hátat fordító életbe csúszott az emberi világ. Tekintetünk „ottragad” az egyelőre még látható, de végül is múlandó világon. Hit nélkül „önkizsákmányolásra” rendezkedtünk be. Az árak emelkednek, valamiből meg kell élni, jövőt építeni. A butik-áruk vonzzák az emberi tekinteteket: tetszetős, divatos. Fogyasztói társadalomban élünk... az nem gond, ha a kiszemelt áru nem igazán tartós, lényeg, hogy megkapjam.

 Drága magyar testvéreim! Erkölcsileg érzelemmentes világba léptünk, ami olykor „hatalma alá gyűri” az egyházfiakat is. A kereszténység elég régen „defenzívában” van! Bezárkózik. Jézustól kapott feladatunk pedig ennek ellenkezője: kilépni az emberek közzé, és elmondani az evangélium örömhírét, sőt még ennél is több, nagyobb a megbízatás: „az emberek elé élni” a jézusi üzenetet „aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül”! Szomorúan tapasztalhatjuk, hogy az istentiszteleti, közösségi alkalmakat egyesek „szent heverde” napjaként távol töltik az Úr házától. Isten a szívekbe lát, és tudja, hogy távolmaradásunk indokai valósak-e. Elfogadtatni Istennel indokainkat! Fizikai létünkért sok terhet vállalunk, az Úr, a közösség valahol hátul van a sorban! Aki őszintén, elkötelezetten szívébe fogadta az érte életét áldozó Jézus Krisztust, az megkapja az „Istenfélelem szérumát”. Egészséges, őszinte hívők alkotják a „járványbiztos” gyülekezetet. Az aktív hívő életnek egyetlen módja: ma legyek olyan kapcsolatban Jézussal, hogy értem jöjjön, és átvigyen országába. Különben élem azt a korszakot, amit Jézus „Nóé napjainak” nevezett, azaz bekapcsólódom a fogyasztói társadalom életébe, nem veszem komolyan a Jézus által elmondott figyelmeztető jeleket, és bezáratik előttem a kegyelem ajtaja! Vegyük észre, amig nem késő, hogy nekünk szól a figyelmeztetés: „Mi lesz veled ember”? Ezt a gondolatot szólaltatja meg egy kedves énekünk: „Ha földi utad véget ér, hogy állsz az Úr elé? Két úr szolgája nem lehetsz, ma el kell végre döntened, hogy kié az életed”!

Bátkai Sándor