Napjaink kérdése: hogyan tovább?

„…Akinek a neve benne van az élet könyvében.” (Filippi 4, 3.)

A földi történelem az Éden utáni kortól kezdődően számtalan fájdalomról, katasztrófáról számol be, amelynek hátterében mindig a bűn láthatatlan vírusa állt. Az ember viszont a „bűn vírusát” olyan mértékig magába fogadta, hogy a 120 évig épülő bárka isteni figyelmeztetéséről egyszerűen nem akart tudomást venni. Így Isten jónak látta elpusztítani a végzetesen megromlott emberiséget. Csupán Nóé, aki hittel elfogadta az isteni figyelmeztetést, élte túl a katasztrófát családjával együtt.

Immár jó másfél éve küzd a földkerekség minden országa a koronavírussal, és az keményen szedi áldozatait. Kezdetben reménykedtünk, hogy a vírus elleni oltószerrel legyőzzük az ellenséget, de lassan számsort kell felállítanunk, hiszen számos országban már a negyedik variáns – a Delta vírus – növeli és okozza a haláleseteket. Ezen felül a hírközlő szervek bőségesen ontják a napi katasztrófákról szóló híreket: szélviharok, árvizek, földrengések… stb. Fontos lenne végre tudomásul venni, hogy mindezek hátterében Isten figyelmeztető hangja is jelen van.

Kedves nemzettársaim! A tragédiák közepette sok ember elkeseredésében Istent hibáztatja. Miért engedi meg ezt a szerető Isten? Hol van ilyenkor – kérdezik? Nos, a rádióadók szüntelenül sugározzák adásaikat, de vevőkészülék nélkül semmit sem hallunk. A keresztényeknek ki kell fejleszteniük „vevőkészülékeiket”, hogy meghallják, a Teremtőnek, létünket alapjaiban érintő üzenetét. Isten szól igéje által, de olykor különböző események, akár kemény megpróbáltatások által is. Kevesebben vannak, akiknek ilyen helyzetben megfordul a fejükben: hogy talán az emberek is okai lehetnek ezeknek a katasztrófáknak. El kell gondolkoznunk azon, hogy Istent olykor az ember bűnbe süllyedő élete kényszeríti arra, hogy fájdalmas, kemény események által teremtsen rendet életünkben. Nem kell nagy „tudósnak” lenni, hogy érzékeljük azt a mérhetetlen eltévelyedést, ami a „boldog” nyugati társadalmakból árad felénk. Az Európai Unió megtagadta keresztény gyökereit, sőt mérhetetlenül szembemegy Isten teremtő gondolatával, amikor a „Gender-elmélet” jelenti napjaink egyik alapvető szellemi küzdelmét. Az ember rosszul döntött, amikor a Kísértőnek adott helyet szívében, és engedett a csábításának. Sátán azóta is folytatja embereket megtévesztő munkáját sunyi módon, mert nem mutatja meg a dolgok végét, hogy a bűnnek mindig szomorú következményei vannak. A történelem számtalan példája bizonyítja, hogy amit vetettél, azt aratod. A Szent Isten összeférhetetlen a bűnnel. Amikor az Úr a Sinai-hegynél örök törvényét közölte a néppel, keményen figyelmeztette Mózest: „Vonj határt a hegy körül, és tartsd szentnek azt. A nép, de még a papok se törjenek előre, és ne jöjjenek föl az Úrhoz, hogy rájuk ne rontson!” Egy bizonyos „rájuk rontásnak” gyakorlati példája be is következett, amikor Isten Sodománál kénköves esővel pusztította el a sötét bűnbe süllyedt embertömeget.

Drága magyar testvéreim! A teremtő Isten ma is megközelíthetetlen szentségben lakozik, de közel jött hozzánk Jézus Krisztusban. Korlátolt, földhöz ragadt gondolkodásunkkal nem tudjuk megérteni Isten szeretetét, de igazságosságát sem. A tiszta, ártatlan Jézust odaszegezi a keresztfára a bűnös emberért! Ő fizetett bűneinkért! Ki érti ezt meg? A közömbös, sőt gyakran ellene lázadó ember megmentéséért tette, hogy megmentsen a legnagyobb rossztól, a kárhozattól.

Annak ellenére, hogy Jézus Krisztus vére a kereszten a mi népünkért is folyt nagy történelmi mélységeket kellett megjárnunk. Istennek a szeretetteljes összefogásra buzdító szavát félretéve, folytonos egymásnak feszülés jellemezte népünk életét, és sajnos ez napjainkban is folytatódik. Jól fogalmaz Ady Endre: „Nekünk Mohács kell”! Hogy lehet megtörni a generációkon átívelő kudarcok sorozatát? Ember nem segíthet rajtunk, csak Jézus Krisztus tudja megtörni például Trianon átkát, keményszívűségünket! Tőle hittel, imában elkérhetjük jövőnket. Előbb viszont totális elfordulásra van szükségünk a Gonosztól, amire a „baloldal” teljesen képtelen! Az ördög a gondolkodás révén működik. Az elme ellen harcol, hogy elrabolja békességünket. Amíg Isten türelmesen várja, hogy mindegyikünk közeledjen Hozzá, az ördög módszere az, hogy állandóan elárasztja lényünket földi, semmitmondó információk özönével, és ezáltal eltereli figyelmünket és gondolatainkat Istenről. A tévék, videók, számítógépek és a technikai fejlődés minden egyéb terméke verseng a figyelmünkért. Elaltat, hogy ne halljuk meg Isten szavát. Ezért jön olykor a „fejbekólintó” figyelmeztetés: ember gondolj arra – amíg nem késő –, hogy eljön a pillanat, amikor meg kell állnod Teremtőd előtt! Még a tragikus, „kemény megszólítás” is jobb, mint az örök kárhozat!

Isten, most, a 21. század katasztrófákkal terhelt napjaiban, sem zárta be népünk előtt a kegyelem ajtaját, csak legyen fülünk meghallani, amit Jézus ma üzen nekünk: „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok ott lesz az én szolgám is! (János ev. 12, 26.) Kívánom, Isten kegyelméből sok magyar név is szerepeljen az élet könyvében, hogy együtt legyünk vele egy örökkévalóságon át!

Bátkai Sándor