Próféták és angyalok a karácsonyi eseményekben

„Imádja Őt az Isten minden angyala! Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává” (Zsidók 1, 6–7.)

Anyanyelvünk gazdag szótárában megtalálható a „semmi” kifejezés is, ami az emberi agyban a tökéletes ürességet jelenti. Így tehát véges értelmünkkel nem tudjuk elképzelni az öröklétezés fogalmát. Az emberi tudomány megpróbálja kimutatni, hogy az örök, de mégis láthatatlan anyagokból a létezés egy pontján önmagától beindult egy úgynevezett ősrobbanás, ami létrehozta világunkat! Feltételezések lehetnek, de tudományosan bizonyítani nem lehet!

Az Öröktől fogva létező Isten lényét az emberi agy olyan mértékben tudja felfogni, amennyit a Teremtő adott, kiosztott neki. Fontos azonban tudomásul venni, hogy az Örökkévaló Istent senki nem „kényszeríthette” a teremtés beindítására. Lényének alapvető összetevője, alkotó eleme a szeretet, a kiáradó szeretet, amelynek lételeme, hogy valaki irányában megmutatkozzon. Így történik létezése örök Szentháromságban, ami messze meghaladja az emberi agy felfogó képességét! A szeretet csodás kiáradása mutatkozott meg, amikor „benépesítette” gyönyörű szellemi lényekkel a dicsőséges mennyországot. Majd a létezés egy pontján elhangzott Istennek a közös döntésre utaló mondata: „Teremtsünk embert, a mi képünkre és hasonlatosságunkra!” Nos, az embert a föld porából alkotta, de minden fizikai teremtmény fölé helyezte azzal, hogy önmagából adott „élet leheletet bele” azaz, kapott hallhatatlan lelket. Az örök  Ige megfogalmazása szerint: „A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta!”

Kedves nemzettársaim! A teremtett lényekről is annyit tudunk, amennyit Isten az örök igében kijelentett számunkra. Ebből a forrásból tudjuk, hogy az ember lett a teremtés koronája, és mint gyönyörű ajándékot, megkapta Istentől lakóhelyül az Éden kertjét. Ami jellemzi, az őszinte szeretetet, megkapta a szabad döntés jogát is. Ezzel megkapta az ember a teremtésben megígért „Isten-képűséget”, a teljes szabadságot! Mint tudjuk, az Édenben bekövetkezett a tragédia is: az Örökkévaló ellen lázadó angyalfejedelem Lucifer engedetlenségre, bűnre csábította az embert és ezzel magára vonta a bűnre kimondott halálos ítéletet is. Borzasztó fájdalom lett úrrá a menyben! Az örökkévalónak az ember iránt érzett lángoló szeretete viszont olyan felmérhetetlen nagy volt, hogy Egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban magára vállalta a halálos ítélet elszenvedését, hogy megmentse a teremtés koronáját az örök élet számára. Nos, itt nagyon fontos tudomásul venni: az ember vétkezett, így tehát a bűnre kimondott halálos ítélet az emberre szállt! Ezért volt szükségszerű, hogy Jézus Krisztus egy időre lemondjon hallhatatlanságáról, emberi testet öltsön magára, hogy el tudja szenvedni a halálos ítéletet az ember megmentése érdekében. Az Örök Isten számos esetben előre jelezte, tudomására hozta az embernek prófétái révén, hogy egy általa meghatározott időpontban eljön a Megváltó, és aki az Ő áldozatára való tekintettel elkéri a kegyelmet földi életének ideje alatt, bocsánatot nyer! Az ige világos üzenete szerint, a túlsó parton már nincs erre lehetőség. Minden egyéb magyarázat a Sátán megtévesztő munkája, hogy az ember bűneivel lépjen át a túlsó partra!

Isten a próféták sokaságát szólaltatta meg, hogy életben tartsa a Messiás eljövetelének reménységét. Álljon itt néhány prófétai jövendölés: Bálám szavai: „Látom Őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákobból, királyi pálca támad Izraelből.” (4 Mózes 24, 17.) Mózes szavai: „Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat, mint én: azt hallgassátok!” (5. Mózes 18, 15.) Üzenet Ézsaiás által: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, az uralom az Ő vállán lesz…” (Ézsaiás 9, 5.)

Drága magyar testvéreim! Amikor eljött az Isten meghatározta idő, az Úr szolgálatba állította angyalait. Gábriel például Máriának mondta el a jó hírt, hogy gyermeket szül, „és a születendőt  Szentnek nevezik, majd Isten Fiának” (Lukács 1, 35.). Ugyanakkor Józsefet is bátorította az angyal, miután nem volt még közöttük testi érzéki kapcsolat: „Ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert aki benne fogant az a Szentlélektől van”. (Máté ev. 1, 20.). A legegyszerűbb emberektől, a pásztoroktól, a bölcsekig eljutott az örömhír, Jézus földre jövetelének híre, de ebből nem maradt ki Heródes király sem.

Szomorúan kell megállapítsuk: napjaink hitehagyása nem azt tükrözi, hogy értékeljük Istennek az emberi elmét meghaladó áldozatát. Gondoltál-e már arra, mit jelenthetett advent a mennyben, amikor Isten készült földre küldeni a Fiát? Mit jelenthetett Istennek leüzenni: készítsétek a jászolt, készítsétek a korbácsot, készítsétek a keresztet, küldöm a Fiamat! És mit jelenthetett advent a pokolban?  Oda is lehallatszott a kiáltás, és mozgósított a pokol is: jön Jézus! Adja Isten, hogy a mi drága magyar népünk megértse, hogy nincs más mód az üdvösségre, mint elkérni Jézus Krisztus áldozatára való tekintettel a kegyelmet! Ha ez megtörténik, boldogan zenghetjük: „Örvendj világ az Úr lejött… szíved kitárd, várd készen Őt!”

Bátkai Sándor