Szívünkben hordoztuk a feltámadás lángocskáját

Nagyszombaton az arad-belvárosi római katolikus templomnak az udvarán 20 órától tűzszenteléssel indult a feltámadási szertartás. Az erős szél közepette a kis tűzhelyből a lángot eléggé bonyolult volt átvinni a Jézus Krisztus sebhelyeit megszemélyesítő, nagyméretű szentelt gyertyára. A tűzszentelési szertartást magyarul p. Blénesi Róbert plébános és Artur Prenkievicz minorita házfőnök, románul Stănică atya végezte. Ezt követően az égő gyertyák nyomában haladva, a magyar hívek énekelve bevonultak a templomba, a román hívek hasonló módon a templomudvarban lévő kápolnába.

A templomban szervezett magyar feltámadási szertartáson a szentleckéből Cenadan Adrian, Matekovits Mihály, Fekete Károly, Back Mária és Kiss Mihály lektor olvastak fel, a felolvasások között zsoltárokat énekelt Tankó László kántor-karnagy. A szertartás ünnepélyességét nagyban emelték a hattagú Schola kórus énekei, Tankó László karnagy vezetésével.

Ünnepi prédikációjában p. Blénesi Róbert plébános, Jézus halál fölötti győzelmének, hitünk alapjának a fontosságát emelte ki. Mindez csakis Isten akaratának a beteljesülésével jöhetett létre és a krisztusi beteljesedést sokszor magunknak sem tudjuk megmagyarázni. Mert Isten dicsőségére képesek vagyunk olyan dolgokra is, amelyeknek a beteljesülésére gondolni sem mertünk. Krisztus a kereszthalálával és a dicsőséges feltámadásával meghozta nekünk is a reményt és a lehetőséget az örök életre – értelmezhető p. Blénesi Róbert plébános prédikációja. A feltámadási szertartáson közreműködött még p. Kalna Zsolt atya, illetve Varga János segédlelkész is. Az áldoztatás során sokan járultak szentáldozáshoz.

Feltámadás, körmenettel

Ezt követően a plébános a szentsírhoz járult, a kórus énekei közepette, az oltáriszentséget az oltárra helyezte, majd közösen imádkoztak, miközben a főoltár elé kifeszített, a keresztre feszített Jézust ábrázoló nagy méretű lepelnek a lassú leereszkedése személyesítette meg a feltámadás tényét, annak misztériumát. Róbert atya a gyertyalángot, a feltámadás jelképét átadta a ministránsoknak, akik a lángot a hívek gyertyáira továbbították. Miután a gyertyafényben úszó templomot, illetve a híveket Blénesi Róbert plébános megszentelte, felkészültek a körmentre. Az egyháztanácsosok hordozta baldachin alatt, nyomukban a nagyszámú hívekkel, elindultak az utcai körmentre. A templom lépcsőiről Róbert atya az oltáriszentséget magasba emelve hirdette a feltámadást, az örömhírt. A forgalmi rendőrség előzetesen lezárta a színháztól a városházáig terjedő főutca mindkét oldalát, majd Matekovits Mihállyal és a feltámadott Krisztus szoborral az élen, énekelve, imádkozva indultak a körmentre. Az erős szél miatt azonban a gyertyák minduntalan kialudtak, de talán nem véletlenül, hiszen ezzel is fokozódott, megrázó erővel érvényesült a feltámadás misztériuma. Vagyis, kiolthatatlanul, a szívünkben, a lelkünkben kellett körbehordoznunk az örömhírt, a feltámadás lángját, amit az elhunyt szeretteinkért is vittünk a szélben rendületlenül. A templomhoz visszaérve, Róbert atya a lépcsők tetejéről az oltáriszentséget a négy égtáj felé emelve megáldottra a híveket és a várost.

Az ideihez hasonló, bensőséges feltámadási szertartásban, talán az időjárás miatt is, már régóta nem volt részünk.