Ünnep előtti nagytakarítás

„Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta…” (Lukács ev. 19, 41.)

Jézus tanítványaival együtt felmegy Jeruzsálembe, és újra elmondja, hogy rövidesen beteljesedik rajta mindaz, amit a próféták felőle megírtak. Útközben csodálatos gyógyítás, majd hosszú tanítás következik Isten országáról. Ezt követően két tanítványát elküldi a közeli faluba azzal a kéréssel: „találtok egy megkötözött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember, oldjátok el, és vezessétek ide. Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: miért oldjátok el, mondjátok ezt: „Az Úrnak van szüksége rá.”

A derűt sugárzó tavasz – a Covid, illetve az orosz–ukrán háború ellenére –, a reménység érzetét hozza szívünkbe. Így volt ez az első virágvasárnapon is, amikor Jézus ujjongó tömeg élén vonult be Jeruzsálembe. Uralkodónak kijáró, dicsőítő tisztelet zengett a nép ajkán: „Áldott a Király, aki az Úr nevében jön!” A lelkes hangulat közepette valami nagyon ellentmondásosnak tűnő dolog történt. A bevonuló Jézust kísérő tömeg ujjong, az „ünnepeltnek” pedig könnyei folynak, és elhagyja ajkát egy nagyon fájdalmas mondat: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat!” A bevonuló Jézus útja egyenesen a jeruzsálemi templomba vezetett, ahol nagytakarítást tartott. Isten háza iránti féltő szeretettől hajtva, kiűzte onnan az árusokat, a pénz szerelmétől megvakult kereskedőket. Szomorú, a „pénz szerelme” tovább tartott, még a középkori egyház vezetőit is megfertőzte, amikor a bűnbocsátó cédulák eladásáig süllyedtek! Ítéletük nem marad el!

Kedves nemzettársaim! Van egy sok igazságot tartalmazó közmondásunk: „Nem minden arany, ami fénylik”. Az ünneplés, a díszes felszín alatt sok szemét húzódhat meg. El kell gondolkoznunk azon, hogy napjainkban mit mutat templomaink képe. Isten szívet-lelket megmozgató igéje hatja át az ott megjelenteket, vagy csupán hagyományőrző klubokká váltak, ahonnan ugyanolyan szárazon és üresen távozik az ember, mint ahogy oda érkezett. Azért ürültek ki a keresztény Európában hatalmas katedrálisok, építészeti remekművek, mert megszűntek annak lenni, amit az Úr úgy fogalmazott meg: „Az én házam imádság háza!” Az Isten képére megalkotott ember csodálatos megbízatása, hogy teste a Szentlélek temploma legyen. A szeretethiányos, erkölcsileg züllött világunk elemi erővel próbál betörni életünkbe, hogy megrontsa e templom szentségét, és ahol egy kicsi rést talál, ott uralmat is vesz. Nagytakarításra lenne szükség ma is, ahogy Jézus egykor tette, még a templomokban is! Ma Isten Szent Lelke végezi ezt ott, ahol lehetővé teszik neki.

  Drága magyar testvéreim! A tanítványoknak egykor a megkötött szamárcsikót el kellet oldozniuk, ahhoz, hogy Jézus rendelkezésére bocsássák. Isten a virágvasárnapi evangéliumában azt üzeni nekünk: engedd, hogy Jézus oldozza el életedet e földi megkötözöttségektől, hogy szabadítson fel e világ túlméretezett szeretetétől. Legyen igazi virágvasárnapunk, hiszen Ő be akar vonulni a mi szívünkbe is. Ma nekünk szól hívása: „szükségem van rád”! Igen, szüksége van magyar népünkre is. Figyelem: amíg tele vagyunk önmagunkkal, a sok szennyel, amit a média és környezetünk belénk sulykol, azok foglyaivá válunk. A legnyomorúságosabb ember az, akinek még a gondolatai sem szabadok. Amíg erről a végzetesen rossz helyzetről nem veszünk tudomást, addig Jézusnak felettünk is könnyeket kell hullatnia. Ez a rövidlátó, veszélyt fel nem ismerő, felfuvalkodott gondolkodás vezetett a múlt századi tragédiához is. Sátán az operettek, bálok halálos álomvilágába taszította a kor felelős vezetőit, s vele hosszú időre megpecsételődött sokat szenvedett népünk sorsa.  Ennek a hitetlen álomvilágnak terméke volt Trianon is! Az Istenfélelmet viszont az Örökkévaló mindig jutalmazza. Aki őszintén vállalja az Isten előtti megalázkodást, csodálatos áldásban részesül. Ezért mondhatjuk el a sikeres anyaországi választások után: „Soli Deo Gloria – Egyedül Istené a dicsőség!” Sőt a kitartó hívőket, Isten a feltámadás csodálatos örömével is megajándékozza.

Időnk véges, „sötét korban élünk” napjaink eseményei ezt igazolják! Jézus ma, amíg a kegyelem ideje tart, újra hívja magyar népünket: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan!” Válaszoljunk igennel a hívásra, mert csak akkor lesz a mi népünknek is igazi feltámadása. Ezt fogalmazza meg egy kedves énekünk: „Hívtál, Uram megyek, remegve bár, megyek kitárt karod felé, szelíd szemed elé… ha majd hozzád elérkezem, általvert kezedbe vedd kezem, maradj, maradj velem!”

Bátkai Sándor