Végső számadás

„Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől...” (Jel. 6, 16.)

A keresztény értelmezés szerint a végítélet az emberi történelem végén történik meg, amikor Isten megítél mindenkit az élete alapján. A földi élet csak egy „átmeneti időszak”, melynek letelte után minden ember, fizikai halálát követően megkapja földi életének, cselekedeteinek igazságos következményét. A jelen történéseit figyelve – az Ige alapján – ezt a világtörténelmi eseményt, a végső számadást erősen közeledőnek tarthatjuk! Jézus Krisztus, a mennyei dicsőségből érkezett hozzánk, de ismerte a pokol leírhatatlan borzalmait is. Nos, hogy ettől megmentsen, emberi értelemmel felfoghatatlan nagy áldozatot vállalt értünk. Hajlandó volt dicsőséges isteni lényére emberi testet ölteni, hogy el tudja szenvedni a fizikai test halálát, a bűnre kimondott halálos ítéletet! Örök életünkre nézve meghatározóan fontos tudni, hogy az üdvösség nem feltétlen azoké, akiknek a neve szerepel valamely egyház anyakönyvében, hanem azoké, akik őszintén készek voltak befogadni a Megváltót, amikor Jézus csendben kopogtatott szívük ajtaján. Jézus cserében nekünk nyitott ajtót, amikor kimondta a Golgota keresztjén, hogy „Elvégeztetett!” – kinyílt az ajtó a mennybe a mi drága magyar népünk számára is! – Segítsen Isten, hogy ott legyünk mi is a nagy névsorolvasásnál!

Kedves nemzettársaim! A Bibliából ismert jövendölések mellet szóljunk egy olyan, Amerikában készült interjúról, amely félreérthetetlen reális képet tár elénk napjainkról. Az interjú az ismert amerikai lelkész, Billy Graham leányával, Anne Grahammal készült az egyik amerikai rádióműsorban. A riporternő megkérdezte: mi a véleménye az utóbbi idők borzalmas eseményeiről, hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyen sötét, bűnös dolgok történjenek? Anne válasza: „Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki iskoláinkból, kormányunkból, és távozz életünkből!  Ő amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott!” Jeles amerikai személyiség, O Hare azt mondta: nem akarok imádságot iskoláinkban, és mi erre azt mondtuk: RENDBEN! Az is elhangzott: jobb, ha iskoláinkban nem olvassuk a Bibliát, amely azt mondja: „Ne ölj, ne lopj, és szeresd felebarátodat, mint magadat”, és mi azt mondtuk: RENDBEN! Továbbá, dr. Benjamin Spock azt mondta: „Ne fenekeljük el gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket”. Azt is mondtuk: „egy szakember biztosan tudja miről beszél”, és erre is azt mondtuk: RENDBEN! (Mellesleg, Spock fia öngyilkos lett.) Majd Anne idézett egy tanuló „képletes” leveléből: „Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit szerettem, de megölték az osztályban?” Válasz: „Kedves érintett tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából! Tisztelettel: Isten.” Milyen egyszerű az embereknek kivetni Istent az életükből, azután csodálkoznak: miért halad a világ a pokol fele? Könnyen kimondja az ember: „Hiszek egy Istenben”, miközben a Sátánt követi. Lucifer tudja nyilván, hogy van Örökkévaló Isten, hiszen a mennyből lett kitaszítva!

Drága magyar testvéreim! Napjaink szomorú valósága, hogy nemzetközi szervezetek meghatározó személyiségei asztalon könyökölve két szendvics között beszélgetve, hoznak felelőtlen döntéseket, „kötelezően ajánlott” címszó mellett. Folyik a harc az anyagiak birtoklásáért. Ennek esett áldozatául a gazdag ifjú, aki Jézustól az örök élet felöl érdeklődött. Kérdése azt igazolja, hogy volt bizonyos hite, mint sok „általánosan” vallásos embernek. Alapvető kérdés, ami a gazdag ifjú számára is gond volt: mi az, amibe fogódzkodsz? Bankszámla, gazdasági vállalkozás? Semmit sem hoztunk erre a világra, világos, hogy el sem vihetünk semmit. Az utolsó úton mindenki egyedül marad. Jézus azt javasolta neki: „Szabadulj meg attól a földi kincstől, ami fogva tart, és kincsed lesz a mennyben!” Igen, Jézus nem a materiális, anyagi kincsekre irányítja a figyelmet, amit akár a rozsda megemészt, a moly is meg tud rágni. Az igazi kincs, az Örök Istenre való rátalálást jelenti. A „végelszámolás” tanulságai között Jézus az okos és bolond szüzek példázatát is elmondja. A drága véren megszerzett kegyelem azé, aki még idejében elkéri, mert „Mindennek rendelt ideje van” (Préd 3,1.). Milyen rettenetes volna, ha egy menyasszony akkor szaladna esküvői ruhát és fátyolt venni, amikor már ott van a vőlegény. Lehet, hogy szeretnél menyasszony lenni, de még nincs ruhád. Az új ruha, amivel a nagy menyegzőre be lehet menni a Krisztus vérén megvásárolt új mennyei természet. Istentől csak Jézusra való tekintettel lehet elnyerni a kegyelmet! A halálos ágyon senki nem tudja már megragadni. Később késő! Elvétetik a kegyelem! „Bezáraték az ajtó, akik készen voltak, bementek Ővele a menyegzőbe.” Az „elkésők” fognak majd a borzalomtól remegve könyörögni: „Hegyek és sziklák, essetek ránk és rejtsetek el bennünket a Bárány haragja elől” Kedves testvéreim! Jézus vére a kereszten, a mi drága magyar népünkért is folyt, és aki ezt hittel tudomásul veszi, már e földön zengi mennyei békeséggel a szívében: „Az Úr irgalma végtelen, ezt folyton érzem én… ha véget ér az életem, új otthont nyújt az ég. Ott még szebb hangon zenghetem a Bárány énekét”!

Bátkai Sándor